Majdnem 30 éves vagyok elment a fiatalságom, mit tegyek?
mos tmár családot kéne lassan alapítani, és még egy fesztiválozós nyarat se csináltam pl végig. hogy miért? mert mindig is magamnak való voltam, ..volt egy két barátszerű időszakosan ..de társaság, az nem .Sosem érezhttem magam szép érdekes nőnek, ha néha kapok egy bókot,szinte megrettenek h mi történt, pedig alapból nem vagyok csúnya. vékony vagyok átlagos inkább.
Igazán semmit nem értem el, bezártság érzésem volt mindig mindenhonnan menekültem volna szinte..ezért most nincs igazi életem. Lépni se tudom igy merre kéne.
Kezdjek el most tombolni? behozni a lemaradást? vagy inkább család gyerek fele..-amig nincs irány ...addig nem lehet sehova se tartani :(
Tényleg ennyire lecsúsztam az életről?
az elmult 12 évem megoldás kereséssel telt,és mégse hozott semmi erénymenyt, pedig könyvek tucatjait is elolvastam már a témában..-attól több barátom sose lett.
ja meg ez is egy jelenség hogy bár kedves vagyok az emberekkel, figyelmes, valahogy nem tudok hozzájuk tartozni. kirekesztődöm, aztán csak kínosan feszengek egy egy ilyen környezetben. Ha meg látszólag elfogadnak utána nem hiányolnak nem keresnek.
többször utaztam egyedül hogy na most már végre menjek legalább valahova, de szörnyű nem megosztani az élményeket..-már ez se motivál h egyedül menjek.
Döntéseket se sikerült jókat hoznom.
Mit tegyek? alig éltem..-ÉLNI akarok végre ..
legutóbb már pszichiáternél voltam ,nem sokat mondott de kp súlyos depit állapított meg szorongással keverve.
válasza:Kedves Kérdező!
A végén kezdem, jó? Azt írod: "legutóbb már pszichiáternél voltam ,nem sokat mondott de kp súlyos depit állapított meg szorongással keverve." Ez a betegség átszínezi a látásod, nem vagy objektív magaddal szemben, mert nem is lehetsz ebben az állapotodban. Vagyis, mielőtt bármi új irányt vennél, valami fontos döntést hoznál, kezeld magad, gyógyulj meg! Nem vagyok biztos benne, hogy a rendbe jöveteledhez elengedhetetlen a szakorvos (nem beszéllek le róla, ne érts félre). Lehet, hogy eljön a tavasz, süt a nap és magadtól helyreáll az egyensúlyod. Vagy jógázz, sportolj, kirándulj. A természettel gyakrabban érintkező emberek között jóval kevesebb a depressziós.
"bár kedves vagyok az emberekkel, figyelmes, valahogy nem tudok hozzájuk tartozni." Ó, ez nem követelmény, hogy tartozz valakihez/el legyél kötelezve 30 évesen. Lehetséges hogy az elmúlt időben nem is ismertél meg senkit, aki erre alkalmas lett volna? Semmiről nem vagy lemaradva, a családalapításról se. Inkább ne kapkodd el, egy gyereket nem lehet "visszacsinálni". Megjegyzem, ismerek egy rakat boldog embert, akinek nincs családja. A megházasodással ráérsz akkor, ha újra egyensúlyba kerültél (lásd fent).
"Majdnem 30 éves vagyok elment a fiatalságom, mit tegyek?" Hogyhogy mit? Kezdj egy újat. 30 évesen tutibiztos több eszed van, mint 18 évesen volt. Az, hogy több a tapasztalatod/érettebb vagy/megfontoltabb vagy, az is hasznos (én például örülök hogy elmúlt a 18 éves korom és környéke). Tudod, ugye, hogy sosincs késő a boldog gyerekkorhoz, háááát, a boldog fiatalkorhoz sincs! A bajod, amiben most átmenetileg vagy, nem megoldhatatlan.
Megjegyzem, nekem akkor alakult ki depresszióm, mikor átmentem a fiatal felnőtt koromba: a gyerekkori szabályok már nem, a felnőttkori szabályok még nem működtek az életemben. Vagyis engedd el, ami idejét múlt, és fogadd az újat nyitottan. Ha kutatod ezeket a dolgokat, gyorsabban fogsz haladni.
Üdv és gyógyulást kíván R.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!