Az érzelmi intelligencia hogyan fejleszthető majdnem 30 évesen? Hogyan közeledjek az emberekhez, ha ők kerülnek engem?

27 éves Budapesten élő srác vagyok, aki önimsereti nehézségekkel küzd. Mostanában azt vettem észre, hogy az érzelmi intelligenciám fejletlen a korosztáylomhoz képest, ugyanis sokszor érzem, hogy olyan kérdést teszek föl, amit "nem kellett volna" és sokszor gyermeki őszinteséggel fordulok az emberekhez, amit ők viszont nem értékelnek. Ráadásul egy nagyválallatnál dolgozom, ahol a felgyorsult tempó miatt csak azok az emberek tudnak kibontakozni emberileg, akik már tudják, hogyan bánjanak az emberekkel és emiatt jól ki is jönnek az emberekkel.

Ha új embereket ismerek meg, akkor eleinte még csak-csak el tudok velük beszélgetni, de pár alkalom után valahogy az érdeklődés a másik fél részéről alábbhagy és én sem tudom valahogy érdekessé tenni a bezsélgetéseket egy idő után.

Folyamatosan fejleszteni igyekszem az érzelmi intelligenciámat, de úgy nehéz, hogy az emberek furcsán viszonyulnak ehhez az állapotomhoz és úgy érzem, az én értékrendem más, mást találok viccesnek én és mást ők.

Ilyenkor inkább beszélgessek velük, mégha furcsán is viszonyulnak hozzám és nem keresik annyira a társaságomat vagy inkább legyek befelé forduló? A tapasztalatot gyakorlattal lehet megszerezni, de elméleti alapok nélkül nekem nehezen megy.