Nulla önbizalom, mit lehet tenni?

15/L

Mondhatni(remélem) ilyen tini probléma... Voltak már gondjaim,függőségeim,erős depresszióm 1-2 évig,de kemény szenvedések után kijöttem minden rosszból. Tudom nagy szégyen és nem azért mondom el mert büszke vagyok rá, de kb 1 hónap leforgása alatt leszoktam az alkoholról(napi szinten fogyasztottam ),cigiről(szintén napi szinten),önsanyargatások különböző formáiról. Hülye korszak volt,de vége(minden nap meg kell küzdenem hogy ne csábuljak újra el). Ez azért lényeges információ,mert mióta felhagytam ezekkel a függőségekkel, mintha minden amiről leszoktam az önbizalom hiányába tömörült volna át. Iszonyatosan szenvedek tőle. A menstruáció előtt,alatt a hormonok miatt(2 hétig) még jobban felszoktak erősödni ezek a negatív érzések,és nem tudom meddig bírok el vele,nem szeretnék visszaesni.

Ebben nyilvánul meg:

Tudom,hogy összességében jó adottságaim vannak külsőleg,de még is olyan ocsmánynak és undorítónak látom magamat,hogy sírnom,üvöltenem kell tőle.Folyton szép lányokhoz hasonlítom magam,és akkor annyira ocsmánynak érzem magam,amit szavakkal le sem tudok írni. Annyira gyűlölöm magam,hogy az már beteges.Súlyosbítja a helyzetet hogy közeleg a nyár,lenge ruhák... Vékony vagyok,egyedül a fenekemen van némi felesleg,de rettegek a strandszezontól,mert hánynom kell magamtól...

Emiatt újra kezdenek fellépni az önsanyargatás formái. Néha egész nap alig eszek pár falatot és 2 órát intenzíven átedzek. Máskor tele tömöm magam,zabálok,nem tudok ellenállni a finom,hízlaló dolgoknak. Ez olyan bűntudatot szokott ébreszteni bennem,amit nem tudok elviselni. Régebben már próbáltam hánytatni magam(sehogy sem sikerült),ha tudnám,mindig csinálnám,szerencse hogy nem sikerül. Így viszont felfal a bűntudat.

Ezen kívül még van egy 18 éves nővérem,akihez folyton hasonlítanak.Tökéletes arccal,tökéletes alakkal.Nem arról van szó hogy féltékeny vagyok rá,dehogy,nagyon szeretem őt. Csupán még undorítóbbnak tartom magam mellette. A barátom is szeme ügyét vetette rá,haverjaival előttem még szót is ejtettek róla. Azt hiszem onnantól kezdve vált igazán súlyossá a helyzet(fél,háromnegyed éve).Ettől azóta is olyan mértékben szenvedek,ami teljesen leszív.

Belülről is gyűlölöm ,unalmasnak ,idegesítőnek tartom magamat.

Nem tudom mit tegyek....Teljesen tisztán átlátom a helyzetet,a józan felem tudja,hogy igen is szép vagyok,semmi probléma nincs. De nem tudom....Felemészt ez a gyűlölet,szétrobbanok,teljesen össze vagyok esve lelkileg....