Miért fáj annyira a pasiknak ha nyomi vagyok és az is akarok maradni?

Kis hülye önsajnáltatós phicsa vagyok, ez a szomorú igazság, de jólérzem magam így.

Néha azért kiflancolom magam, elmegyek valami barátnőszerűvel bulizni, aki csak azért tart maga mellett hogy ne egyedül legyen és pasizgat, míg költi rám a piát.

Szóval így lazán elvagyok, berúgok és még zenét is hallgaok, és időnként még társaságom is akad ha véletlen odajön pár pasi.

Van hírem is persze, minden csaj szerint flúgos vagyok meg FURA és mindegyik lebeszéli rólam a pasikat.

De persze ők meg saját szemükkel akarják látni és tolják a szöveget hogy deszép vagy meg miért vagy egyedül meg miért nem kell pasi miért nem kellek neked én.

Aztán ha kijelentem hogy mert nekem így jó, mert senkit nem tudnék elviselni hosszú ideig - csak ezt nem teszem hozzá - akkor meg vannak sértődve hogy mi az, hogy egy tűrhetően kinéző csaj nem ugrik a nyakukba, meg nem lesz a nőjük életre-halálra, csak mert ő is szerencsétlen és a szemükben én őket érdemelném.

De mi van, ha én meg inkább egyedül elvagyok, csak lelki nyomorossal nem állok le mert még magamnak is sok vagyok? :D

miért olyan fájdalmas ez nekik? annyi szép meg ronda lány van rajtam kívűl

persze az elutasítás után ők is beállnak az antiklubba szidni engem

miért nem értékelik hogy a saját érdekükben koptatom le őket?