Az öngyilkosságot miért ítélik el?

Figyelj kislány, az első és legfontosabb, hogy húzz el pszichológushoz és ne itt túráztasd magad! Újdonságot nem fogsz hallani és mint látod, az öngyilkosságot pártolók sem lehetnek jelen, mert ők már nem élnek.

Az alapvető kérdésed az volt, hogy miért ítélik el az öngyilkosságot? Megkaptad rá a választ. Egyébként meg nem mindegy? Ahova te mondod, hogy mész, ott senkit nem fog érdekelni, hogy ki mit gondol a másikról.

Az csak az élőknél érdekes.

Látszik, hogy fogalmad sincs a világról és az emberekről. 2-3 hét...ne röhögtess. Szerinted az, aki elveszíti a családját, mindenét, az 2-3 hét alatt talpra áll? Aki egy balesetben elveszíti a lábát, 2-3 hét alatt talpra áll? Jaj istenem, elhagyott a kamaszkori szerelem, összedől a világ. Ettől még ezerszer nagyobb fájdalmaid lesznek az életben, te meg az első kis pofontól rohansz meghalni mi? Na persze. Az az anya, aki a gyerekét temeti el, az vajon mikor áll talpra? Elmondom neked, soha a qrva életbe többé. De te ezzel ne foglalkozz, lényeg, hogy te ne érezz fájdalmat, mert azért elveszíteni egy szerelmet, amiből még vagy 20 lesz, mire felnőtt leszel fejben is, mégiscsak fontosabb, mint az, hogy az anyád belerokkanhat az elvesztésedbe. És még kérdezed miért ítélik el az öngyilkosokat?

Van számodra egy qrva rossz hírem: az egész élet erről szól: hullámhegyek, hullámvölgyek. Isten hozott a valóságban.

Azt mondod, változtatni akartál már sokszor. Na és mi akadályozott meg benne, hogy ne csak akard, hanem meg is tedd? Ez olyan süket duma, mint a próbálkozás. "De én próbáltam neki megmondani..." meg "én megpróbáltam átmenni..." A próbálkozás tudod mi? Szerencsétlenkedés. Ne próbáld, hanem tedd, vagy ne tedd. De ne próbáld.

És van ehhez kapcsolódóan még egy qrva rossz hírem: ha minden ugyanúgy csinálsz, ugyanaz lesz az eredménye is. Ha te minden nap kimész az ajtón és ugyanarra indulsz, bakker, nem fogod elhinni, de mindig ugyanoda is fogsz eljutni. Meglepő mi? Nem tetszik, ahova eljutottál? És akkor mit csinálsz? Leülsz nyavalyogni, hogy de te nem ezt akartad és rohansz kikürtölni, hogy te majd jól megöngyilkolod magad? Tényleg, attól aztán biztos célt fogsz érni. Tudod abszolút nem csodálkozom Csernus doki módszerén. Talán neked sem ártana hozzá menni. Ne félj, ő sem fog veled zokogni. Úgy leordítja a fejedet kijózanítónak, hogy pislogni sem fogsz tudni. Nagyon úgy fest, hogy te azt várod, hogy itt valaki megsajnál és még meg is erősít abban, hogy amit csinálsz, az jó. El kell keserítselek: amit csinálsz, az egy elkényeztetett, álomvilágban élő, álomképeket kergető kis kamasz nyafogása, semmi több. Ha neked ez jó, csináld jó sokáig. De ehhez szerintem nem kell senkinek asszisztálnia.

A te állítólagos változtatási akaratod például elvitt már pszichológushoz? Biztos vagyok abban, hogy a környékén sem jártál. Akkor miről beszélünk?

Napok óta itt nyafogsz, hogy te majd jól meghalsz. Ehhez képest itt vagy és engem győzködsz, hogy de higgyem el, a te helyzeted mennyire más, mint a nagy átlagé. Aha. tényleg más. Ezerszer jobb másénál. Mégis te nyavalyogsz itt, ők meg élnek és azért küzdenek, hogy jobb legyen.

Nem fogsz tőlem most sem újdonságot kapni: ha meg akarsz halni, az is a te dolgod, ha nem, az is. Tégy, amit akarsz, de ennek a sz*rpofozásnak semmi értelme. Vagy ha kívánod, lekeverek két kijózanító pofont, hogy észhez térj. Na, ennyi újdonságot tudtam még adni.

Le sem tagadhatnád, hogy depressziós vagy, mindenben a saját vélt igazadat keresed. Figyelj, te szerencsétlen! Szerinted az emberekben nem hagy egy életen át valamilyen nyomot, ha valaki közeli szerette meghal? Ebből kiindulva mindenki legyen öngyilkos, aki eltemette egy közeli hozzátartozóját, hiszen úgysem érdemes élnie? Ennél elmebetegebb dolgot még nem hallottam.

Csalódást kell okoznom: még a gyerekét elvesztő anya sem akkora idióta, hogy megölje magát. Pedig látod, sokkal nagyobb fájdalommal kel megküzdenie, mint neked egy kis elkényeztetett kamasz csitriként. És ki nyavalyog? Te.

A szerelmi csalódásodról meg vetíts annak, aki korban közelebb áll hozzád. Te magad írtad le, hogy összetörték a szívedet, meg jössz a jaj de sivár kapcsolatokkal. Nekem te nem tudsz hazudni, magadnak meg nem kell.

"Psichológushoz nem fogok menni, rajtam semmit nem segít az, ha kifejtem valakinek a szánalmas életemet, szánalmasnak tartom, ha másoknak osztogatom a lelki szegénységemet!"

Jaj, bocsánat, nem gondoltam volna, hogy egy komoly élettapasztalattal rendelkező felnőtt emberrel beszélek, azt hittem 19 éves vagy... Egyszer ebben a qrva életben próbáld ki, hogy nem akarsz mindenki helyett gondolkodni. Azt bízd a pszichológusra, hogy tud-e segíteni, vagy sem. Mindenesetre nem szánalmasabb, mint napok óta itt nyavalyogni.

"Az eredeti téma még mindig nem én vagyok, hanem hogy van-e értelme élni és lelkileg szenvedni, ha soha nem lehetsz boldog ! ? Szerintem nincs értelme !" az eredeti témára még hányszor szeretnéd ugyanazt a választ elolvasni? Nyavalygás helyett változtass, és qrva gyáva és alávaló dolog az öngyilkosság. Pont. És ha a jövő héten is ezen fogsz rugózni, akkor sem lesz más válasz. Sem tőlem, sem mástól.

"Meghalni pedig jelen pillanatban nem akarok..." Ja, hogy most nem akarsz...aha, értem. Csak szólok: ez nem olyan játék, hogy ma meghalok, aztán ha meggondolom magam, akkor meg majd élek.

"Most csak ürességet érzek, voltam már depressziós időszakomban is... most 10/5-ös skálán vagyok, de 10/3-nál is voltam, amikor közel jártam hozzá..."

Ha olyan marha nagy ürességet érzel, akkor talán emeld fel a kis sejhajod a gép elől és kezdj magaddal valamit!

Van egy ordító ellentmondás a nagy önsajnálatodban. Szerinted nem érdemes élni. Te mondtad, nem én. De most nem akarsz meghalni.... miért nem? Ha nem érdemes élni, lépj ki az ablakon, pápá, viszlát! Hiszen ez egy qrva nagy hőstett!

Tudod akik tényleg meg akarnak halni, azok megteszik és nem harangozzák be. Akik beharangozzák, azok ad egy: sajnáltatni akarják magukat (csak az a rossz hírem, hogy senki nem fog sajnálni) ad kettő: így kérnek segítséget a külvilágtól. Döntsd el, te melyik vagy? Magadat akarod sajnáltatni, vagy segítséget kérsz?

Micsoda véletlen, hogy most szúrt csak szemet a stílusom...pont most, amikor feltettem egy -eszerint- kellemetlen kérdést...

Na most az a helyzet csibém, hogy valamit csúnyán benéztél. Itt te voltál a kérdező, én a válaszoló. Tehát hidd el, különösebben nem fog meghatni, ha "nem tartasz érdemesnek" válaszra. Tőlem főj a levedben még pár hétig, add elő, hogy neked aztán mindenkinél rosszabb, sajnáltasd még magad egy darabig, de ha elpatkolsz, sem fogok könnyet ejteni utánad, ebben biztos lehetsz. Aki 19 éves taknyos kölökként az élet sivásrágán nyekereg, az meg is érdemli a sorsát. Megmondtam, hogy itt ne várj sajnálatot, se egyetértést. Akik nem ellenzik az öngyilkosságot, azokkal majd odaát beszélgess, itt ők már nem fognak megszólalni, ha a fejlett 19 éves agyaddal kapisgálod, hogy mire célzok. Anyádék helyében levernék két olyan sallert, hogy pattognál faltól falig.

Hűha, most aztán nagyon elkeserítettél, hogy nem válaszolsz többet. Annyira magam alá kerültem, hogy talán öngyilkos leszek. Mi a véleményed, megtegyem? :)

Most sem tudtad meghazudtolni önmagad. Hozod az összes tünetet, amit egy pszichiátriai esetnek hoznia kell. Megtehetted volna, hogy egyszerűen csak nem reagálsz. Megtetted? Nem. Megvolt a nagy bejelentés, hogy mostantól te majd hű, de nem fogsz válaszolni. Ahhoz képest még egyszer reagáltál és megint bejelentetted, hogy de mostantól aztán már tényleg nem, mert én primitív vagyok, meg jövőhét...

Az egód nem bírta el, hogy nem úgy alakult a dolog, ahogy elképzelted. Már előre elmorzsoltál egy meghatott könnycseppet, hogy itt micsoda elméleti fejtegetésekbe mehetsz majd bele hasonszőrű Taigetosz-pozitívakkal, meg micsoda kollektív sajnálat fog övezni, ehelyett jön ez az öreg mogorva valaki és elrontja a játékodat, mert nem hajlandó veled zokogni azon, hogy egy elkényeztetett kis unatkozó kis 3,14csa vagy. Tök véletlenül nem vagy emo-s?

Azok még ilyen zsigerből idióták.

Nem vettél észre egy különös párhuzamot? Nagy, színpadias bejelentésekkel tálalod, hogy mostantól mellőzöl, de persze kétszer, mert elsőre mindjárt s*gget is csináltál a pici szádból.

A nagy öngyilkos dumád is ugyanilyen nagy színpadias lózung.

Ha tudatosan keresed a vert helyzeteket, nem csodálkozom, hogy állandóan padlón vagy.

"A primitív fajtád, csak erőszakkal képes megoldani mindent,"

Kis biológia: az ember maga a faj, a fajta ezen belül például az europid típus. Mivel jó eséllyel te is az vagy, az én fajtám, a te fajtád. Gondolkozz el ezen kurta életed hátralevő napjaiban. :) Továbbá, ami az agressziót illeti: vannak élethelyzetek, amikor egy kijózanító atyai pofon kimondottan ajánlott.

"gondolom teljes mértékben empátia hiányos vagy, és vertek a szüleid kiskorodban ! :)"

Látom, te semmiből nem tanulsz. Emlékszel mit mondtam nem is oly rég? Hogy egyszer ebben a qrva életben próbáld ki, hogy nem te akarsz mások fejével gondolkodni és főleg ne akarj úgy személyiséget elemezni, hogy még magadat sem ismered. Értem én, hogy az egód arra sarkall, hogy megpróbálj visszavágni, de tudod szellemi párbajt csak fegyverrel lehet vívni...

"Bár tovább nem gyarapítom a személyleírásodra szolgáló szavakat ! "

Személyleírást a rendőrségen szoktak adni az elkövetőkről te szerencsétlen. Külső jegyek alapján. :)

Látod? Mondtam, hogy szellemi párbajt csak fegyverrel...

Majd azért tedd közzé, hogy mikor lesz a nagy nap, hogy egy perces néma felállással megemlékezhessek rólad.

Talán mégiscsak el kéne hinned, hogy nem vagy mindentudó és el kéne takarodnod egy pszichológushoz.