Az öngyilkosságot miért ítélik el?

"Utolsónak: Aki rákos azt sokan szereteik többnyire. Láttál mát olyan súlyos beteg embert akinek nem voltak szerettei meg hozzáratozói és barátai de megakart gyógyulni.? Láttál már olyat? Én nem."

Kedves válaszoló! Most olvasd el újra, amit írtam, aztán olvasd el a rá adott válaszodat, utána döntsd el, mit akarsz mondani, mert ellentmondtál saját magadnak. Te nem láttál még olyan embert, aki magányos volt, súlyos beteg és meg akart gyógyulni. Én láttam. Igaz, durván kétszer annyit éltem már, mint te. Nagyjából kétszer annyit is szenvedtem. Mégis itt vagyok és szeretem az életet, mert megtaláltam a megoldást a problémákra. (Mert kerestem a megoldást ahelyett, hogy gyáván el akartam volna dobni az életemet.)

Azt mondtam, hogy az öngyilkosságot egyetlen esetben tudom elfogadni, ha valaki gyógyíthatatlan beteg és fél a végső stádiumban fellépő iszonyú fájdalomtól, amivel egyébként egy rákos betegség jár. Ott már a morfium sem segít. Én hallottam végső stádiumos vastagbélrákos embert szenvedni. Órákon keresztül üvöltött a fájdalomtól. Őt is rengetegen szerették. Hallottál már az eutanáziáról? Lefordítom: kegyes halál, ahol a beteg és a hozzátartozók beleegyezésével az orvos törvényes módon vethet véget a páciens szenvedéseinek. Vannak országok, ahol engedélyezik, nálunk nem. Egy ilyen végső stádiumban már abban nyilvánul meg a szeretet, ha hagyod elmenni a másikat, hogy ne szenvedjen tovább. Egy ilyen stádiumban levő betegnek már megváltás a halál. És itt a fizikai fájdalom már felülír minden mást.

"Az öngyilkosság azok szerint önzőség és gyávaság akiknek alapjáraton véve jó gyerekkoruk esetleg valakitől akár egy embertől is kaptak valamiféle szeretetet vagy valamit." Tényleg? Tudnék mesélni a gyerekkoromról. Mégsem fordult meg a fejemben, hogy elfussak. Jobb életet akartam, megmutatni, hogy vagyok valaki, hogy ezerszer jobb ember tudok lenni azoknál, akik bántanak. Szerinted melyikhez kell több bátorság? A megfutamodáshoz, vagy ahhoz, hogy felülkerekedj mindenen, ami korábban ért?

"Azonkívűl ha valaki mondjuk úgy akar véget vetni az életének hogy leugrik mondjuk egy magas épületről ahhoz szerintem elég nagy bátorság kell és nem gyávaság." Igen, minden öngyilkos hajlamú így állítja ezt be, de hidd el, ettől sem válik hőstetté. Egyébként nem bátorság, hanem magas fokú eltompult tudatállapot kell ahhoz, hogy valaki kilépjen a semmibe egy épület tetejéről. Viszont ezzel az ember kilép az életből, elfut a megpróbáltatások elől. És ez nem több, mint színtiszta gyávaság.

"Még előző vagyok: Jah és én örülnék ha mondjuk meghalnék és a szüleimnek kéne kifizetni a temetésémete aki eddig rosszat tett velem az bünhődjön, nem igaz?"

Igazad van! Ez ám a büntetés! Te majd jól meghalsz, a szüleid meg majd jól fizethetik a temetésedet. Jézusom!!!

A bukta csak ott lesz, ha a szüleid (ha tényleg olyanok, mint amilyennek lefested őket) nemes egyszerűséggel lemondanak rólad, aztán urnában fogsz porladni egy raktári polcon az örökkévalóságig, mert nem temettetnek el. Dicső befejezése egy dicső életnek...gratulálok!

"Ki kell mondaom hogy én nem szeretem a szüleimet. És ráadásul muszáj elviselnem mindnet amit mondanak rám stb.. mert ők kereseik a pénzt, így tehát vissza se adhatom nekik, mivel így nagynak érzik magukat hogy ők keresik a pénzt engem pedig úgy "neveltek" hogy ne értsek semmihez meg hogy ne találjak magamnak munkát így ez nekik jó nekem pedig rossz." Na hagyjuk a mellébeszélést! Iskolába jártál igaz? Tanulni volt lehetőséged igaz? Hogy tanulsz, vagy nem tanulsz, az a te elhatározásod. Ha jól tanulsz, van lehetőséged középiskolát választani. Ha jó képesítést szerzel, van esélyed munkára. Ehhez a szüleidnek ilyen szempontból semmi köze! Ha te érzed, hogy valami rossz, van lehetőséged változtatni rajta. Nem kerül több energiába, mint azon sírni, hogy te milyen szerencsétlen vagy. Viszont az eredménye sokkal látványosabb. Szóval én sok mindent elhiszek, de egy ponton túl már nem szeretem, ha azzal kábítanak, hogy mindenért más a hibás, meg a körülmények nem engedték, hogy legyek valaki. A körülményeket te alakítod. Kérhettél volna segítséget. Még most is kérhetsz. 21 éves vagy, tehát 3 éve hivatalosan is nagykorú. Ha arra képes vagy, hogy internetezz, akkor arra is képes vagy, hogy tájékozódj a lehetőségeid iránt.

De nem, te inkább éjjel ülsz a gép előtt és magyarázod, hogy az öngyilkosok kvázi hősök, mert micsoda bátor dolgot képesek elkövetni azzal, hogy kilépnek egy ház ablakából.

Ajánlom minden "jaj, de szerencsétlen vagyok" öngyilkos palántának a figyelmébe az alábbi linken látható videót, aztán lehet gondolkodni azon, hogy vajon gyáva, vagy hős-e, aki kilép az ablakon és megfutamodik, csak mert neki olyan marha nehéz:

http://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA

Jó gondolkodást kívánok!