Az öngyilkosságot miért ítélik el?

"amibe belevágok, az úgyis rosszul sül el"

én meg ha azt mondanám, hogy amibe csak belenyúlok az rosszul sül el, azt szó szerint kell érteni, mert egyszer elég volt csak pár perc a gépnek mikor ott voltam és le is füstölt! szó szerint füstölt:)

felvidítalak én téged, ha rossz kedved van, szívesen mesélek neked a szerencsétlenkedéseimről:D

Olvasgattam a soraidat, drága Kérdező, először fogtam a fejem h már megint egy szerencsétlen, aki csak a saját nyomorával van elfoglalva, nem tanult semmit az élettől sem a valóságban, sem online, ahol naponta legalább egy tucat hasonló kérdést feltesznek és kialakul egy meddő vita... De! Most mégsem foglak kiosztani, mert egy pillanatra megálltam, és megpróbáltam elvonatkoztatni attól, h eddig miket tapasztaltam az öngyilkosság témájában. Elhatároztam h úgy válaszolok neked, mintha először tenném. Légyszi ne sértődj meg azon, amiket írni fogok, látod, végül én is kontroll alatt tudtam tartani az érzéseimet. (Pedig most találtam egy olyan jó képet h fúúúú... De nem linkelem :D)

Szóval. Kapaszkodj meg, hegyi beszéd jön. :) Csinálhatsz popcornt is hozzá. Amiket írtál (hadd ne idézzek, amúgy sem konkrétan a szavak számítanak, hanem a hangulat), azok egy 16 éves érzelmi szintjét tükrözik. Nem értelmi! Nem leostobázni akarlak. Ez a stílus, ahogyan írsz kicsit emlékeztet az akkori önmagamra, de úgy általában is jellemző ez az út/egérútkereső magatartás erre a korosztályra. Nem hiszed el mekkora öröm volt, amikor leesett a tantusz! :D Rájöttem, h te egyszerűen későn érő típus lehetsz, elhúzódik nálad a kamaszkor. Légyszi ne utasítsd el kapásból ezt a teóriát! Gondold meg. Természetesen nem tudhatom h milyen az életed, ezért is írtam feltételes módban, de nekem nagyon erős a gyanúm, h nálad most tetőzik az az érzelmi vihar, ami másoknál kicsit előbb. És most joggal teheted fel a kérdést, h én ezt a nagy tudásomat az ujjamból szoptam, vagy 30 órás intenzív wiki-gyk kurzuson szedtem össze a bölcsességet? Neeeem. :) Drága barátom, én kérlek mindent, amiről írtál ÁTÉLTEM! Bizony. :) Én is akartam öngyi lenni, több éven keresztül foglalkoztatott a gondolat, elég intenzíven. H miért az nem releváns. De bakker, az a durva, h végül miért nem tettem meg! Egy pitiáner sz.r kis dolog miatt (akkor persze nagyon fontosnak tűnt -.-') tettem egy fogadalmat, amit nem tudtam volna teljesíteni h megölöm magam (a szavamat akkor sem szegtem volna meg). Na most ezt képzeld el: mindenből elegem volt, nagyon-de-nagyon-de-nagyon, de nem ölhettem meg magamat! Ezzel a tudattal kellett élnem, h nekem már SOHA nem lesz jobb, és még csak azt sem mondhatom h kösz, elég volt, kiszállok.

Aztán telt-múlt az idő... :) És ami a legszebb volt, h nem csak telt, de haladt is! Változott a gondolkodásom, már nem láttam mindent olyan borúsan, sikereim is lettek (ájm terribli szorri, tudom h konkrétumok nélkül nagyon tündérmesés ez az egész, de nem fogom kiteregetni a szennyest, az eposzi kellékeknél úgyis fontosabb maga a tanulság :) ), és rájöttem valami nagyon fontosra: a depressziós időszakom nem volt haszontalan! Nem is vettem észre, de sok dolgot tanultam, aminek most nagy hasznát veszem. Az önelemzésnek egy elég káros formáját gyakoroltam, ez való igaz, de a sok agyalás során kifejlődött bennem egy kritikus szemlélet, sokat tanultam vallásos és filozófiai dolgokról az "igazság" keresése közben. És a lelki odüsszeiám végére valóban megismertem önmagam, tudtam már kezelni a rossz tulajdonságaimat, értékelni a jókat, és sokkal empatikusabb lettem. Sok rosszat éreztem, és ezek a tapasztalatok (óóó igen, ügyesen észrevetted, h ez az egész mondandóm lényege, pacsi! :D) segítettek hozzá ahhoz, h a barátaimnak érdemben tudjak segíteni, ha hasonló rossz dolgokat éreztek. Van olyan szerencsés, akinek ez alapból megy, nekem ezeket meg kellett tapasztalnom (még mindig nem mondom el, mik ezek az "ezek").

Szumma szummárum: a sötét időszaknak is megvolt a haszna. Nem mondom h totál lecsengett nálam, de sztem 94%-án túl vagyok! :D Még nem érkeztem a happy endhez, bőven van mit javítani az életemen, de felveszem a kesztyűt! Azt mondod elfáradtál? Az nem kifogás... Tovább kell csinálni, amit csinálsz, mert én őszintén hiszem, h egyszer a te munkád gyümölcse is beérik.

Ezer Entschuldigung, h nem arra válaszoltam, h miért ítélik el. Hidd el, megvan annak az oka, h az emberek nem nézik jó szemmel h minden harmadik ember a kardjába dől bánatában. És valójában te is tudod h miért! Bocsi, h megint rejtélyeskedek, de ez olyan dolog, hogy ha most mondják meg neked, ak kapásból elutasítod, de ha a lelki cunamid után elgondolkodsz ezen vagy akkor hívják fel rá a figyelmed, akkor nagyon hirtelen jön a megvilágosodás. :)

Mi a kulcs a "gyógyuláshoz"? Az h nem kizárólag magaddal foglalkozol. Tudom, ez a legbosszantóbb tanács. De fogadd meg, mert ezt nem egy olyan ember mondja neked, akinek hűű de könnyen ment minden, hanem aki már egyszer visszatáncolt a halál árnyékából. Javaslom tedd ezt te is, mert MEGÉRI!

Ui.: Egy dolgot szeretnék tőled kérni: mielőtt válaszolsz erre a kommentre tényleg gondolkozz el azon, amit írtam. Amik első körben eszedbe jutnak, azok írd le Wordbe, mentsd el és egy kicsit később írj hozzá és szerkeszd, ne hirtelen felindulásból reagálj! Merci beaucoup.

"Én 19 éves vagyok"

szép kor, bárcsak annyi lennék, pedig csak 5 évvel vagyok idősebb nálad.

"sosem volt még barátnőm"

nem vesztettél vele semmit.

"sosem szeretkeztem még"

Ha meghalsz akkor nem is fogsz. ezzel se vesztettél sokat.

"nincsenek barátaim"

Oka? Keress akkor barátokat.

"magányos vagyok"

Millió magányos ember él a bolygón. Budapest 2 millió magányos ember otthona.

"nincs pénzem"

Menj el dolgozni.

"és semmi értelme már élnem."

No comment.