Hogyan fogadjam el a halált, a kilátástalanságot, a nyomort?

Szia,

mindenkinek van egy életterve amibe beleegyezett a születése előtt csak sajnos más tudatállapotban...

Nehéz élet sokat visz előre a lélek fejlődésének az útján...csakhát nehéz úgy végig csinálni hogy közben emeber maradj és ne teremts közben még több karmát magadnak (bocs ki kellett mondani a karma szót, lásd a többit alant)

Nekem két dolog segített:

Megértés- ez az ember valódi szellemi felépítésének és a szellemi folyamatoknak a megértése által lehetséges, ezen folyamán megszűnhet a haláltól való félelem és értelmet kap a szenvedés.

Elfogadás+Kreatív útkeresés: fogadd el a sorsodat belül teljesen, ellenkezés nélkül (hiszen nem véletlenül történnek a dolgok, ekkor kezdődik az út felfelé. Majd keressd a megoldásokat fizikai síkon (lakhatás, munka, társ stb...) fáradhatatlanul és kreatív innovatív módon (közben kérd a magasabb világok segítségét). Tedd ugyanezt belül: a belső munka elkerülhetetlen (a meditáció a titkos fegyver csakhát 1-2 év mire ez meglátszik), amit belül megértesz és elfogdsz és "megoldasz" azok a dolgok már nem süllyednek le a fizikai síkra tehát karmaoldás történik...utad egyre könnyedebb lesz.

Csináld mindezt a halálig és azon túl is :) vicces de boldog leszel :)

T :)

Hogy fogad el? Sehogy. A halál az élet vége. Ami logikus ugye. De nem kell siettetni. Majd jön, ha akar.

Rágódtam én is. Aztán tumorom lett.. Ujra értékeltem az életem..Csak egyszer nőjjön ki a hajam, tudjak hányinger nélkül emberek közzé menni..Csak fél órát tölthessek árnyékban, mikor süt a nap..Elmúlt. Rájöttem, nem is éltem még. Elmentem megnézni a tengert. Napfelkelte, napnyugta, mert a bőröm két év után se birta a napot..

Most örülök, hogy nyilik a hóvirágom, talán 6 év után vége a vakond (sötét) életnek..Ha nem az sem baj..

Virradatkor kelek, napsütésben redőny le..

Nem az a sorsunk, hogy szenvedjünk..Az, hogy megtaláljuk az élet szebbik oldalát. Mert van, nekem elhiheted....:)