Hogyan fogadjam el az életemet?
Kedves Kérdező! Szerintem írd le, pontosan mi az, ami bánt. Itt nyugodtan megteheted. Már az is sokat segít, ha ki mered mondani, le mered írni. Csak akkor tudunk érdemben hozzászólni.
Ne törődj vele, ha tök hülyén hangzik!
Ha kapsz tanácsokat pár tapasztaltabb (többet megélt) rókától, az csak hasznodra válik. Az építő kritikából is lehet tanulni, meg más nézőpontokból.
Én is voltam tizenéves, sőt huszon is.. És az volt a legrosszabb benne, hogy akkor még nem voltak olyan IGAZI barátaim, akik azóta lettek. Akikkel mindent meg lehet volna beszélni. Nem állt közel hozzám - bizalmi viszonyban - egy felnőtt sem, akivel meg lehetett volna értelmesen beszélni bármit, vagy eligazított volna. Néha nagyon kellett volna az is, hogy felnyissák a szemem. Ezt akkor rosszindulatnak láttam, utólag tudom, hogy nem az volt. És hogy rájuk kellett volna hallgatnom. Sokkal jobban alakult volna az életem.
A szüleim? Nekem sajna nem jutott olyan "barátnős" anyuka, vagy apuka, nagyon nem voltunk egy hullámhosszon. Sokszor szinte úgy éreztem a terhükre vagyok.
Akkor még nem volt internet, és nem lehetett így anonim segítséget sem kérni. Nagyon egyedül voltam, emiatt sokat szenvedtem, és nagyon elcsesztem dolgokat. Amiket másképp csináltam volna, ha valaki mellettem áll, akiben bízhatok, és csak a javamat akarja. A szüleim biztos ezt akarták, de valahogy nem jól csinálták. Megfogadtam, én másmilyen szülő leszek.
Szüleiddel, nagyszüleiddel, idősebb testvérrel, rokonnal hogy állsz? Ha sehol senki "okos", bölcs felnőtt a láthatáron, nyugodtan írj... hátha mi tudunk valamit. Ne legyél szégyenlős! Sokkal jobb lesz, ha kiírod magadból! Hajrá! Figyelünk. ;-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!