Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Hogyan fogadjam el az életemet?

Hogyan fogadjam el az életemet?

Figyelt kérdés
Én próbálok a múlton tovább lépni..Én próbálok csak a jelenre koncentrálnék de nem megy! Történtek dolgok amiken képtelen vagyok tovább lépni.. Valamikor kisebb valamikor nagyobb.. De most már ott tartok hogy csak a múlton rágódok és hogy mi lett volna ha..És ez már megörjít! Azon gondolkodok milyen lehetnék..Ha egy kicsit bátrabb lennék váltani.. DE NEM MEGY! Utálom saját magamat! Engem folyamatosan csak bántottak..Akiket szerettem azok vagy elköltöztek vagy lecseréltek vagy elmentek..Sok olyat vágtak a fejemhez az emberek hogy engem soha senki nem fog szeretni és próbáltam elengedni, mert akkor még voltak akikkel megbeszélhettem a dolgaimat, már akkor is zavart de most már egyre jobban azon filózok hogy igazuk volt. Engem nem lehet szeretni.. Az állítólagos barátnőm is folyamatosan beszólogat vele együtt mindenki amugy és én már nem bírom! Elakarok menekülni egy helyre ahol szeretnek..ahol csak egy picit is odafigyelnek rám és ha esetleg valaki meg is kérdezi mi a baj a semmire nem azt mondja hogy oké hanem azt hogy tudom hogy van valami mond el! Nem birom én ezt már..öngyilkos nem akarok lenni mint sokan mások ..dehogyis arra nem lennék képes! De talán már csak azért is kelek fel minden reggel mert hiszem hogy jön valaki/valami ami megváltoztatja az életemet és jobb lesz! sokkal jobb...De egyre jobban nem hiszek már benne..összeomlok és ezen senki nem tud nekem segíteni..Nem akarok mások telhére menni és hogy elmondják valakinek a gondjaimat és a világ depressziósként nézzen rám..pszihologusra és gondoltam de a szokásos szöveg már nem segítene..nagyon rossz :ss
2012. nov. 10. 19:01
 1/5 anonim ***** válasza:
Ezt azért csak meg kellene beszélned valakivel, ha sokat beszélsz egy témáról, akkor sokat is gondolkozol rajta, és akkor könnyebb megoldást találni. Más szemszögből is kaphatsz ötleteket. Egyébként ez meg egy ilyen megszöksz vagy megszoksz játék... Könnyen lehet, hogy saját magad tulajdonságaival, értékeivel nem vagy tisztában. Segítséget kérni nem szégyen és nem leszel kevesebb tőle.
2012. nov. 10. 19:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 AB.ka válasza:
Hány éves vagy, milyen nemű? Mi a baj? Tudunk segíteni?
2012. nov. 10. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:
Hát tudom hogy jobb lenne de nincs kivel:s igaziból lehet nemtudom..ugy érzem sokszor hogy tényleg nem tudom milyen vagyok néha még énsem..amugy lány vagyok ..15..:P és tudom hogy a korom miatt lehet hogy sokan azt fogják mondani hogy ez csak tinihiszti.. de én tényleg nem birom..:s
2012. nov. 11. 15:08
 4/5 AB.ka válasza:
100%

Kedves Kérdező! Szerintem írd le, pontosan mi az, ami bánt. Itt nyugodtan megteheted. Már az is sokat segít, ha ki mered mondani, le mered írni. Csak akkor tudunk érdemben hozzászólni.

Ne törődj vele, ha tök hülyén hangzik!

Ha kapsz tanácsokat pár tapasztaltabb (többet megélt) rókától, az csak hasznodra válik. Az építő kritikából is lehet tanulni, meg más nézőpontokból.

Én is voltam tizenéves, sőt huszon is.. És az volt a legrosszabb benne, hogy akkor még nem voltak olyan IGAZI barátaim, akik azóta lettek. Akikkel mindent meg lehet volna beszélni. Nem állt közel hozzám - bizalmi viszonyban - egy felnőtt sem, akivel meg lehetett volna értelmesen beszélni bármit, vagy eligazított volna. Néha nagyon kellett volna az is, hogy felnyissák a szemem. Ezt akkor rosszindulatnak láttam, utólag tudom, hogy nem az volt. És hogy rájuk kellett volna hallgatnom. Sokkal jobban alakult volna az életem.

A szüleim? Nekem sajna nem jutott olyan "barátnős" anyuka, vagy apuka, nagyon nem voltunk egy hullámhosszon. Sokszor szinte úgy éreztem a terhükre vagyok.

Akkor még nem volt internet, és nem lehetett így anonim segítséget sem kérni. Nagyon egyedül voltam, emiatt sokat szenvedtem, és nagyon elcsesztem dolgokat. Amiket másképp csináltam volna, ha valaki mellettem áll, akiben bízhatok, és csak a javamat akarja. A szüleim biztos ezt akarták, de valahogy nem jól csinálták. Megfogadtam, én másmilyen szülő leszek.

Szüleiddel, nagyszüleiddel, idősebb testvérrel, rokonnal hogy állsz? Ha sehol senki "okos", bölcs felnőtt a láthatáron, nyugodtan írj... hátha mi tudunk valamit. Ne legyél szégyenlős! Sokkal jobb lesz, ha kiírod magadból! Hajrá! Figyelünk. ;-)

2012. nov. 11. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:
A legroszabb hogy lassan már odajutok hogy semmi nemérdekel! Mindig oriási nyomást érzek magamon.. Volt egy barátnöm akivel mindig találkoztam..És ugy éreztem hogy benne megbízhatok.. de aztán lecserélt egy másik lányra és elég érdekes dolgokat csinál mostanában.. És hallom hogy kibeszél meg minden.. Van egy másik barátnöm aki azt mondja hogy ő neki én vok az LBje de nem ugy veszem észre..Folyton megaláz nyilvánosan és szekál meg ilyenek. egypélda.A tesóm ágyáról levert mindent engem lelökött az ágyról és nem engedte hogy felmenjek majd amikor náluk voltunk és elfelejtettem vélt. lekapcsolni a villanyt ugy leorditotta a fejemet..majd amikor felemlegettem ezt az ágyasat mégjobban kiakadt hogy de a villanyár fizetni kell és az én dolgom meg nem olyan fontos.. Itt megjegyezném hogy eléggé gazgagok amúgy. Az anyukám akármit csinálok belém köt. Belém köt ha röhögök ha valamit mesélek abba is hogy hogyan nézek akármire.. És ugy érzem hogy szétroppanok. Az apukám valamikor megvéd de nem mindig..Valamikor ott eggyetért..Pedig egész nap itthon ülök csak. Semmi rosszat nem csinálok és jól is tanulok..A tesom sokkal jobban szeretik..Pl. csettingettem az ujjaim anya leorditotta a fejem majd este hallottam hogy a teo is töle meg csak megkérdezte hogy mér csinálja ezt? Az iskolában kikészülök szintén mer a fiuk folyton beszólogatnak.. És visszatérve arra a másik bnömre valamikor még röhög is rajta.. És akárkivel joba leszek ö odajön és megjobba lesznek. Őt mindenki szereti és én csak egy szar utánpotléknak érzem magam. Aztán most elmentem egy ilyen foglalkozásra egyedül és ott sem vagyok szerintem senkinek szimpi..ilyen karácsonyi buli lesz és ilyen produkciót kell elöadni és mindenki közöset ad elő engem meg senki nem kérdez meg..:/ Egy ember nincs akinek elmondhatnám mit érzek már nincs..csak a mamám volt demeghalt.:/ Szóval ha ujbarátokat akarok szerezni az ugy nem sikerül..És most ujiskolába akarok menni és az a "barátnöm" és ugyanoda akar menni most-.- Anyuékra sem számithatok igaziból senkire..És mindig csak másoknak akarok megfelelni és mindig féltékenykedem másokra mer én képtelen vagyok barátkozni és senkinek nem vagyok szimpi..:|| Mit csináljak? :'(
2012. dec. 9. 16:06

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!