Hogy fogadjam el, hogy már nem vagyok 14 éves, és hogy valamit kezdenem kéne az életemmel? 19/L

egyeszerűen nem bírom elfogadni, hogy már nem játszhatok, nem lehetek olyan önfeledt, mint amilyen 4 éve még voltam. Nem volt semmi gondom, legfeljebb az, ha rossz jegyet kaptam, vagy ha a fiú, aki tetszett nem nézett rám. Egy csomó szabadidőm volt, sokat olvastam, fejlett volt a fantáziám, és mindig jókedvem volt, eszembe sem jutott semmin stresszelni. De most meg.. alig van szabadidőm, folyton csak tanulni kell, jövőre kéne menni egyetemre, de gőzöm sincs, mi legyek..folyton ezen stresszelek, meg az érettségin, és zavar, hogy nincs szabadidőm, időm magamra, a családomra, és kikapcsolódni..szeretnék olvasni, és olyan boldog lenni, mint régen, de úgy érzem ez már sosem történhet meg az életemben, mert később az egyetemen még több stressz lesz, aztán a munkahely, később meg már öreg leszek, minden bajom lesz, aztán meghalok..

csak én nem tudom elfogadni, hogy nem lehetek már gyerek?:( egyszerűen olyan rossz, hogy így érzek.. a korosztályom mind nagyobbnak akar látszani, élvezik, hogy már mindent szabad nekik, buliznak, én meg ilyeneken vagyok leragadva..:(