Lesz valaha "hivatásom"?
Most családi kényszerből tanulok valamit, amit majdhogynem gyűlölök + kitörölhetem majd vele. Mondjuk én magam is egyetemre akartam menni, mert lelkesen tanulok, és szeretek is. Gimiben minden tárgyból megvoltak a kedvenc részeim, mindegyiket értékesnek tartottam... Így vállaltam egy szakot, nem tudtam, hogy így fog elsülni.
Sok érdeklődési köröm, hobbim van, csakhogy ezek változóak, csaponganak. Van, hogy ami 4 évig megszállottságom, soha többé nem fog érdekelni. Jobb esetben megmarad, mint gyenge érdeklődési kör.
Van esély rá, hogy egyszer lesz valami, amire azt mondom, hogy igen, ezt akarom csinálni, ezen keresztül akarok hozzátenni a világhoz, segíteni az emberiséget/embereket? És kitartó lesz, legalább 10 évig (nem akarok ide-oda csapongani a szakmák között)?
Vagy majd diákmunka vagy diploma utáni akármilyen meló során tapasztalok eleget, és ki fog alakulni, hogy mit szeretnék?
Vagy el fogom fogadni, ami jön, "megszeretem", és a hivatásaim a hobbijaimon keresztül fognak megnyilvánulni?
Aki ugyanígy indult el, hogy érdeklődő, regények helyett tudományos/műszaki dolgokat olvasgat, szeret tanulni, a jó jegyekre törekszik; de a hivatását nem találta... Az leírná a történetét?
válasza:Nem kell annyira félned attól, hogy olyan munkád lesz, amit a "csak" a megélhetésért csinálsz. A legtöbb ember így van vele, de attól még lehetnek sikerélményeid, és érezheted magad hasznosnak.
Számomra mindig furcsa volt, hogy valaki nem tudja mit szeretne csinálni, mert én már az oviban tudtam mivel akarok foglalkozni. Persze ez finomodott, mivel amit most csinálok, az akkoriban kb. nem is létezett. Aztán ahogy belecsöppentem a való életbe rájöttem, hogy szinte több ideig tanultam a hivatásomért, mint amennyit valóban dolgoztam benne, egyszerűen azért, mert új kihívások találtak meg.
Éld meg inkább lehetőségként, hogy nem vagy elköteleződve.
válasza:A szamszárában van benne, (nem abban amit most mutatnak a moziban, hanem egy másik filmben) hogy a szerzeteseknek az önmegtartóztatás milyen frankó dolog a világi örömök helyett. Aztán az egyik megkérdezte, hogy oké, de honnan a fenéből tudhatná, ha nem tapasztalta meg?
A fene nagy szabadság önmagában semmit sem ér, nem lehet vele kezdeni semmit, olyan unalmas mint a tökéletesség. Kellenek céljaid. Viszont akkor már nem is vagy szabad. A szabadság inkább csak a választás lehetőségének a megélése, a szabad akarat.
Csak, mikor egyetemre jöttem, meg előtte is mindig, azt hittem, hogy csak úgy lehet valamit 100% kapacitással, és jól csinálni, úgy, hogy közben nem szenvedsz, sőt, esetleg élvezed is; ha fontosnak tartod a dolgot és szereted és érdekel.
Napi legalább 8 óra erre megy, de sajnos manapság inkább több, ha a család enni akar, ha néha szórakozni is, akkor főleg...
De kezdek rájönni, hogy nem, és nem is olyan tragikus, hogy nem.
De néha vágynék hivatás után.
válasza:Ajánlom, Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás
Pár kérdésedre választ kapsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!