Ha nem nagyon érdekel "az ember", hanem ink. A tudomány? (hosszú de nem lehetett röviden)

Nekem korlátozott az érdeklődésem az emberekkel szemben. Empátiám is minimális, ha van.

Tudom, hogy ezen változtatni kell. És lekopogom, próbálok is. Próbálok jobban odafigyelni másokra, meghallgatni őket, több-kevesebb sikerrel. Valamint jellemzem őket magamban. Ezek talán segítettek is.

Viszont csak mostanra kezdtem megszeretni a másik nemről való beszélgetést, mert mostmár tényleg szeretnék egy jó kapcsolatot. Eddig egyszerűen nem nagyon érdekelt. Felállítottam magamban egy ideált, aztán ennyi..

Nem olvasok szépirodalmat, csak ritkán. Filmben néha megnézek nagy mondanivalójút. De leginkább a családi filmeket szeretem, többek között mert soknak van mondanivalója, ad egy ideált, de nem kell rajta órákig töprengeni, hanem egyértelmű, mit akar kifejezni.

A verseket nem szeretem, ha mégis tetszik egy-egy, akkor általában tájleírókat.

A művészetet szeretem, de ott is inkább a "művészségecskét". Tetszik mások kreatívkodása, próbálok tőlük ötleteket csórni. Imádok fotózni, főleg városokat és természetet, de bármi mást, akár egy kocka csokit is. Leköt mások fotóinak nézése.

De a mély lelki mondanivalókat itt se szeretem.

A legtöbb mély lelki "miért", a szép kifejezések, a lelki dolgok mély, visszatérő kielemzése nem túlzottan köt le.

Inkább tudományos érdeklődési köreim és megszállottságaim vannak, és reál pályán is tanulok tovább.

A gondom az, hogy időről időre feltör bennem az az érzés, hogy egy senki vagyok, csak azt nem értem, hogy miért kell így éreznem.

Úgy látom, hogy valahogy az irodalom, a művészetek, ha más nem, a dalszövegek mindenkit érdekelnek. Ha valakit érdekelnek is a tudományok, akkor az azt jelenti, hogy ő sokrétű, de biztos ő is olvas, vagy legalább a mély mondanivalójú dalszövegeket szereti.

Tudom, hogy mindenképp veszteség a rosszabb emberismeret. Ha valakivel gondod van, nem tudod szépen megfogalmazni, hogy kevésbé bántsd meg. Ha valakinek gondja van veled, nem biztos, hogy észreveszed. Lehet, hogy megsértődsz akkor is, ha a másik nem is úgy gondolta...

Most hadd jöjjön a DE!!!

Aki sokat olvas és szeret lelki dolgokkal foglalkozni, az is lehet rossz emberismerő, az is lehet sértődős és sértegethet. És én el tudok képzelni egy olyan embert, akit nem érdekelnek a lelki dolgok, mégse sértődik be könnyen és nem sért meg másokat.

Nem értem, miért van az, hogy aki az irodalomban ugyan jártas, de a tudományokban nem, azzal miért nincs probléma, ha engem, aki fordítva van, véres húsnak néznek.

Mivel engem a színészek se érdekelnek, meg rendezők, stb. alapból lenéznek, és az nem számít, hogy másban jobban otthon vagyok, mint az átlag.

És miért nincs még egy olyan ember, mint én? Mármint akit szintén nem érdekelnek az "emberi", humán dolgok, csak a tudományok?

Meg... miért kell rögtön leszociopatázni?