Ha nem nagyon érdekel "az ember", hanem ink. A tudomány? (hosszú de nem lehetett röviden)

igen, sokat gondolkodtam rajta, hogy leírjam-e a véleményemet. De mivel Édesapám ebben a betegségben szendved, így tudom, hogy mit jelent és mik a tünetei.

Nem akartalak megbántani, inkább arra szerettelek volna ráébreszteni, hogy sokkal komolyabb is lehet a gond, mint az, hogy nem szereted az embereket. Nem adtam tuti diagnózist a problémádra, de érdemes lenne utánajárnod a dolognak.

És ha nem szeretnél őszinte válaszokat kapni, hanem csak megerősítést, hogy igen, te ilyen vagy, semmi gond, akkor nem írj ki ilyen kérdést.

Te nem szociopata vagy, hanem egy tipikus szakbarbár. Nem tudom, mennyi idős lehetsz, de mivel a tovább tanulást említetted, nem hiszem, hogy olyan öreg lennél, hogy minden késő legyen. Végig olvatsam, amit írtál és megfordult a fejemben néhány kérdés.

1. milyen volt a gyerekkorod?

2. van-e barátod?

Azért érzed, hogy senki vagy, mert gondolom a 2. kérdésre a válasz, hogy nincs. Az ember olyankor szokta senkinek érezni magát, mikor nincs senki, akihez kötődhetne.

Más emberekkel csak úgy érdemes foglalkozni, ha el tudod magad vonatkoztatni tőlük, magyarul nem azt keresed, hogy ők miben többek vagy kevesebbek nálad. Ahogy kivettem a szavaidból a legnagyobb baj, hogy ahhoz méred magad, hogy másokat mennyi minden érdekel és a széles érdeklődési kör azt eredményezi, hogy igazából a tudásuk csak felszínes, nem olyan mély, mint pl. a tied a tudományok terén.

Én csak azt tudom neked mondani, hogy ne aggódj, biztos van még olyan ember, mint te. Ha máshol nem is, de a felsőoktatásban biztos találkozol majd olyan emberrel, akit legalább annyira érdekelnek a tudományok, mint téged és nagy az esélye, hogy egy hullámhosszon lesztek.

Viszont amit nagyon fontosnak tartok kihangsúlyozni, hogy nagy hiba a családi filmekből felépíteni magadban egy ideált. A családi filmekben általában egy idealizált világot mutatnak be, de a valósághoz kevés közük van.

"Nem értem, miért van az, hogy aki az irodalomban ugyan jártas, de a tudományokban nem, azzal miért nincs probléma, ha engem, aki fordítva van, véres húsnak néznek." - nem értem, hogy miért érzed ezt. Ez mégis miben nyilvánul meg? Nem lehet inkább, hogy csak te érzed így?

Örülök, hogy van barátod, akkor viszont nem értem, hogy miért érdekel rajtuk kívül más ember véleménye? Nem azért éreztetik veled, hogy gáz az érdeklődési köröd, mert tényleg gáz lenne. Az emberek nagytöbbsége szereti a filmeket, a zenét, néha talán még olvasgat is, viszont keveseket érdekel a tudomány mélyebben. Azért éreztetik, hogy gáz, mert a tudományhoz igazából hozzászólni nem tudnak, ezért nem is igazán erőlködnek tovább, hogy jobban megismerjenek, vagy beszélgessenek, keressék a társaságod. Elkönyvelnek csodabogárnak, pszichopatának, szociopatának, mert nincs is szükségük arra, hogy keressék a társaságod, hiszen ott van a többi ember akivel könnyebben szót értenek. Az egészből azt szeretném kihozni, hogy igazából az emberek nem téged tartanak gáznak, inkább azt, hogy ők ezzal nem tudnak azonosulni. Az ember mindig azt támadja a legjobban amit nem ismer.

Szóval lépj túl az emberek véleményén és ne érezd magad kevesebbnek.

Egyébként azt még hozzáteszem, hogy igazából engem sem érdekelnek az emberek, viszont sokszor rákényszerülök (főleg a munkában) arra, hogy végig hallgassak egy-két történetet arról, hogy már megint elromlott az autó és mennyit kell majd rá költeni, vagy már megint hangosan hallgatja a szomszéd suhanc a zenét, esetlegesen előfordul, hogy olyan témához kell hozzászólnom ami egyáltalán nem érdekelt soha (sport), de egy-két dologra odafigyeltem néha, elolvastam egy-két cikket így sikerül szót értenem. Miért csinálom mindezt? Mert különben nem lehet érvényesülni, főleg munkahelyi környezetben.

Szóval javaslom végy erőt magadon és kicsit küzd le a szakbarbárságod.