Hogyan tudnám ezt az érzést elfojtani?

Vidiripi

Találnod kell valaki aki meghallgat és megért! De ha senkinek nem beszélsz akkor nem fognak tudni a problémáidról. Találj valakit!

Mert valaki ,aki már darabokra szakadt nem kell senkinek. Csak ha ép. Az meg nem voltam/vagyok.

Szeretném az egész létezésemet, az énemet arra fordítani, hogy másoknak jobb legyen. Adni, mert úgy gondolom, csak erre vagyok jó.

De a segítséget nekem kell kérnem ,mert senki nem lát a fejembe az érzéseimet meg én érzem és nem más.

Az igazi baj, ami a legjobban fáj, az az, hogy kudarcot sem vallott senki. Kudarcot vallhat bárki is ha előtte nem próbálkozik néhányszor? Találj valakit!

A tudatlanság eredményezi önpusztításunkat.

Hmm, nem is rossz... Arra gondolok, hogy legalább most nem magamba fojtottad az érzéseid hanem kiadtad egy részét. Még ha csak nem is személyesen, ez akkor is sokat tud segíteni.Ha jól esik leírni, hogy mi a baj, akkor tedd, nyugodtan, akár ide, akár naplóba, akár blogra. A jegyzetelésnek megvan az az előnye,-azon kívül hogy kiadod a fájdalmad egy részét-, hogy gyakran miközben írja az ember, ráeszmél a problémája lényegére,és arra hogy mit is tudna tenni. Bár, ez nem biztos hogy elég lesz.

Esetleg megkérdezhetném, hogy ki az az Ő? Persze nem muszáj válaszolnod rá, csak segítene jobban átlátni a dolgot.

Akikre azt írtad, hogy barátaid azok nem azok, hanyagolnod kéne az álságos és önző embereket, és meg is értem ha taszítod magadtól az ilyeneket. De nem mindenki ilyen. Nem szégyen, és nem szánalmas megragadni a segítő kezet, még ha talán így is gondolod. Nem ez az amit el kell löknöd magadtól.

Még itt is van pár ember, aki szívesen segít téged a bajodban. Ha hagyod...

"Nem vagyok az a sírós típus, sőt én vagyok a társaságban a mindig vidám h*lyülős gyerek. De ők semmit sem tudnak." Ezzel nem csak te vagy így, bárki aki magába folytja a fájdalmát, annak is egyre rosszabb.

Én sokszor mások mellett is sírtam csendben, miközben észre sem vették.

Nem vagy te hibás semmiért, egy jámbor kis léleknek tűnsz az írásaid alapján, engem érdekel, amiket leírsz. A szüleimmel nekem sem volt jó viszonyom amikor rosszul voltam, nem mondhattam semmit, pedig jófejek(mamár belátom) és nagyon megértők, csak nem értettek, gonosznak tűntem. Szerinted te milyennek tűnsz: rosszindulatúnak? És milyen emberek akik "csak a rosszat látják benned", alapból ilyenek, másokkal is, vagy te alakítottad ezt a nézetüket? Minek akarnád ezt játszani? Ha te egy érzékeny, szerethető ember vagy. Talán tényleg csak nem értik mi játszódik benned, csak egy rideg szótlan taplót látnak kívülről. Nem várják el tőled, hogy tökéletes legyél, semmiképp sem. Néha elég egy őszinte, meggyőző kedves szó, hogy másképp figyeljenek rád, némi bátor kitárulkozás. A legjobb emberekből is válhatnak "legszörnyűbbek" pusztán attól, hogy nem értik meg őket.

Én leírtam facebook-üzenetbe a szüleimnek a problémám, amikor betelt a pohár. minden kis fura érzést, amit éreztem belül, lett is egy regény, semmi értelme nem volt, de leírtam, és megértették, másképp néztek rám azután.

[link]

mindenkinek vannak rossz időszakai, de attól még nincs romokban az életük. Amikor jól érzed magad, írd le a pozitív gondolataidat a naplódba, minél nyíltabban és meggyőzőbben. Rendszeresen. Amikor rosszul vagy, mindig jussanak eszedbe a jó dolgok. talán ez még nem fogja elnyomni a fájdalmat, de mindig megnyugtat picit, és egyre jobban erősít.

Ha az az "Ő" váltja ki belőled ezt az egész elégedetlenséget, ugyan már, elmúlik.

Akiket "barátoknak" idézel, ők is nagyon jó barátok lennének, ha másképp viszonyulnál hozzájuk. hiába szeretek k*rvára valakit, ha az illetőn látszik, hogy valami baja van velem. Semmi okos az elégedetlenségre, gyakorlatilag minden rendben van nálad, bár még nem kapod meg amit szeretnél, ehhez előbb ki kell szállj ebből a szélsőségből.

Erről az jutott eszembe:D

"This body holding me. Be my reminder here that I am not alone in, feeling eternal all this pain is an illusion."

Ne nézd már a többieket. Sokan közülük csak elégedett félérzéketlen átlagemberek. Világosabb szemmel talán te is így látod majd.

Azt, hogy taszítod a nyomulós embereket, normális, nincs kedved egyoldalú kapcsolatra. Próbáld megérteni az érzéseidet.. pl. miközben leírod, aközben tisztábbak. Ahelyett, hogy szidod azokat, értsd meg azokat, az érzelmeid hozzád tartoznak, ha próbálod eltaposni őket, mintha önmagadat is eltaposnád. Sokáig én is ezt tettem, elég lelketlenné váltam, utálatossá. bár erre van egy pozitív mondásom "boldogok a lelki-szegények, mert övék a mennyek országa."

Próbálj pozitívan gondolkodni, hogy kijöhess ebből a szélsőséges látásmódból, majd ha tisztábban látod a dolgokat, ne áhítozz olyan valami után, ami elégedetlenné és boldogtalanná tesz, az ilyen dolgokért küzdeni kell, nem szomorkodni:)