Hogyan tudnám ezt az érzést elfojtani?
Nem igazán volt gyerekkorom... Mindenki aki valaha szerettet már itt hagyott... Egyik napról a másikra kellet felnőnöm. A család miatt tartanom kellett magam. Nem szóltam, próbáltam úgy tenni mintha minden rendben lenne. Nemrég (úgy 2 éve) előjött ez a rossz érzés. Csak fájdalmat éreztem és nem tudtam tenni ellene. Semmi sem volt jó. Minden kapcsolatomat megszakítottam. Lényegében elszigeteltem magam. Nem érdekelt senki és semmi. Ez még most is így van. Azért, hogy elmúljon ez a fájdalom feladtam mindent. Elfojtottam, nem beszéltem senkivel, hogy ne kelljen érezni...
Most viszont (úgy 1/2 éve) előjött megint. Csak a fájdalmat érzem.Nem tudok boldog lenni. De nem tehetem ezt, nem sírhatok. Sokan számítanak rám. Én vagyok a "lelki szemetesük". Mindenkinek tudok tanácsot adni, csak a saját bajomat nem vagyok képes megoldani. Nem is tudom, minek írok... úgyse olvassa el senki. Napról napra erősödik ez a depressziós érzés. A "tökéletes" öngyilkosságot keresem. Csak azért vagyok életbe mert gyáva vagyok. Elvárják, hogy éljek... pedig már régóta halott vagyok... Semmi értelme. Nincsen senkim. Teljesen egyedül vagyok a sötét gondolataimmal.
B@sszus... bocsi a sok dumáért, nem akartam, de valahogy kijött.
Szóval a lényeg: Valami tipp amivel kordába tarthatom az érzéseimet? Legalább annyira, hogy más ne lássa a szenvedésem...
válasza: válasza:A sokáig húzódó vágyakozás beteggé teszi a lelket.
Ne fojts magadba semmit. Ne légy öngyilkos. Ha fájdalom van benned, nem szabad elfojtanod. Add ki !
Keress segitséget ! Nem tudom mit mondjak, bár segiteni szeretnék. Elég ijesztő a történeted, segitségre van szükséged. Nem tudom mivel vidithanálak kicsit fel, de talán értékelheted, hogy aggódok érted.
Sok jót kivánok, teljes szivemből !
válasza:Vidiripi
Azt írod hogy mindenki "lelki szemetes ládája vagy". Szerintem keresned kellene valakit aki neked lesz a szemetes ládád. Hogy azt a hatalmas terhet amit magadra vettél ne cipeld tovább hanem végre képes legyél letenni.
Vagy van egy másik lehetőség is. Írd ki magadból! Itt a neten vagy egy naplóban az nem lényeg. De még is csak az lenne a legcélravezetőbb és leghatásosabb is hogy elmondod valakinek.
válasza:"Néha a segítők is rá szorulnak mások segítségére."
Kell valaki aki a lelki társad lehet,aki nem engedi hogy a mély magával rántson.Beszéld ki,vagy írd ki ami fáj,ha gondolod nekem írhatsz privátot ami a szívedet nyomja,meg foglak érteni.
Amíg a te lelked nem gyógyul,ne vedd mások problémáit plussz súlyként a nyakadba.Keres dolgokat ami boldogságot adhat,például a természet,valami kis elfoglaltság.
Köszönöm a válaszokat! :)
Már jobban vagyok, tegnap csak... nem tudom valamiért kiakadtam... Bocsi a nyavalygásért, de lehet, hogy pont ez segített...
Igazából 2 problémám van:
1. Nem tudok kivel beszélni. (Persze itt vagytok és köszönöm, de ez /szerintem/ személyes beszélgetést igényel)
2. Azt sem tudom, hogy miről kellene beszélnem :D Nem tudom, hogy mi a baj, csak azt, hogy van. Már olyan régóta és olyan sok mindent nyomtam el, hogy nem is tudom, mi a bajom :S
De most újra optimista leszek és átadom a boldogságot az embereknek! Lehet, hogy önzőség, de miközben másoknak segítek elfelejtem a saját gondjaim...
ui.: Bocsi most a privátokra nincs erőm válaszolni! De Nektek külön köszönöm. Mindig "megtaláljuk" egymást... :D
válasza:Az hogy elfelejted, nem veszed figyelembe a saját gondjaidat, hanem menekülsz előlük, az katasztrófába fog vezetni...
Amik eluralkodnak rajtad rossz érzések azok mind csak jelzések, ha nem veszed figyelembe, egyre drasztikusabb jelzéseket fogsz kapni, amik akár a fizikai testedre is kiterjedhetnek. Nem kordában tartani kell az érzéseidet, hanem megérteni. Addig múlni nem fognak.
Köszi! :)
Igazad van. Szembe kell néznem a problémával. Már érzem a fizikai hatásokat pl.: most sem tudok aludni...
De ez nagyon nehéz. Egész életemben menekültem a problémák elöl, vagy viccet csináltam belőlük... Most viszont egyre nyomasztóbb. Tudom, hogy változás kell...és meg is lesz!
Ez így nem mehet tovább, de nem lesz egyszerű.
Lesz ami lesz! Már úgyis mindegy!
Nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat! :D
Ez most életmentő volt számomra!
válasza:Csak tartson is ki a határozottságod.
A problémáknak a gyökerét keresd mindig. Gyakran a baj, egészen gyerekkorból gyökerezik. Az nem elég ha csak a fő bajnak valamelyik következményét oldod meg. Addig ugyanúgy vissza és vissza fog térni, minden rossz más képekben.
válasza:Mintha én lennék:)
Úgy teszek mintha minden rendben lenne, miközben másik rinyálnak a kis nyavalyás érzéseikkel, de mégis jól teszik, legalább tiszta a lelkük:)
Egy középsulis múmia voltam, ritkán.. jó na.. senkinek sem tudtam megnyílni úgy igazán, nagyon rossz volt.
Mégis az tartja bennem a lelket, hogy megtaláltam az életem értelmét, elhatároztam, hogy kitartok az mellett, amit szeretek, és ha már semmit sem tehetek azért, hogy megfeleljek másoknak, inkább leszek okosan elégedett, mintsem egy boldogtalan.
Nem vagyok olyan, mint mások, néha "fura" is, de rájöttem, hogy én is fontos eleme vagyok a világnak, valami olyant nyújtok, amit csak én nyújthatok. Az öngyilkosság önzőség, rengeteg rossz ember mellett. Sőt, van amikor úgy látom, minden ember valamiféle "energia" a világban..:))
egy csöpp kis láncszem.
Találkoztam már olyan emberekkel, akik öngyilkosságról beszéltek, pedig gyönyörűek voltak. hülyeség.
sok ember elvan tévedve az életben, másoknak akar megfelelni, és arra figyel, ami NINCS, majd üresnek érzi magát, sőt azokat is eltaszítja magától, akik szeretik őt, de bennük is csak ezt az ürességet látja.. Nem vagy egyedül, sok embernek vannak sötét gondolatai, akik olyan elzártak, mint te, vagy bárkinek. Sokan megértenének, de talán ők is csak zavarodott elmék a szemedben.
Szerintem erős jellem vagy, belátó, ami szép, s amiben van valami jó:) nem kezdessz bele olyanba, ami nem neked való:)
Ez egy sor lélek vesztett gondolat és önsajnáltatás. Nem kell elolvasni, de muszáj volt leírnom...
Ilyenkor legszívesebben megölném magam?!
Bocsi, hogy itt sajnáltatom magam, de valahova le kell írnom, valakivel meg kell osztanom...
Egyszerűen napról-napra minden egyre rosszabb. Nincsen senkim. Ilyenkor este, egyedül a szobámba pedig rám jön ez a sírhatnék... Nem vagyok az a sírós típus, sőt én vagyok a társaságban a mindig vidám h*lyülős gyerek. De ők semmit sem tudnak. Éppen úgy ahogyan a szomszéd szobában alvó szüleim se. Nem kell nekik ezt tudni. úgysem értenék meg...
Mi értelme van az életnek?! Semmi!!! Meg se kellet volna születnem, most mindenkinek jobb lenne. Csak azért vagyok, hogy bántsak másokat?! Szenvedés az életem mióta elvesztettem ŐT... Azóta /7 éve/ egyedül vagyok és felemészt a magány. Mindig mindenért én vagyok a hibás... csak a rosszat látják. Csak azt hogy bunkó és érzéketlen vagyok. De, hogy miért az senkit nem érdekel... nem is lényeg. Már úgyis késő... Az évek csak múlnak és egyre rosszabb.
Nyugi nem teszem meg... ahhoz gyáva vagyok. Sőt még van valaki aki miatt nem tehetem. :( Az a tudat, hogy még őt is el vesztem... és el fogom... egyre jobban nyomaszt. Utána már nem lesz ellenérvem. Tudom, hogy ez itt senkit nem érdekel, mindenkinek megvan a maga baja... De nem tudok nem sírni... Muszáj ezt most kiadnom magamból... Teljesen összeroppantam. Idegileg végem és már ráment a testi egészségemre is. Feladom, ennyi. Ezt a fájdalmat nem lehet elviselni. Túl sokáig játszottam, már nem tudom tovább ezt tenni... /miközben ezt írom végig bőgök, mint valami gyerek. tiszta vicc az egész/
És akkor elvárják, hogy holnap felálljak és folytassam. Elvárják, hogy tökéletes legyek, hogy minden a legjobbat nyújtsam. De én sosem leszek nekik elég jó, sosem voltam elég jó!
Meguntam már ezt az örökös körforgást. Elfogytak a miértek... Még egy, és ha az is megszűnik akkor nekem is végem. Már rég meghaltam és azóta minden egyes nap haldoklok.
A legrosszabb az egészben, hogy mindenem megvan és nekem ez mégsem elég. Vannak "barátaim" az iskolába /bár számukra semmit nem jelentek/ van "családom" /akik leszärják, hogy mi van velem, és már rég eldöntötték helyettem az életem, a jövőm (ami lényegtelen mert úgysem lesz, ahogy múltam sincs)/egészséges vagyok, van telefonom... most is laptopról írok. Van víz a lakásban, Tudok mit enni, inni. Akár tökéletes életem is lehetne. Sokan irigyelnék azt amim van. Én meg csak így eldobom magamtól... De mégis mit érnek ezek?! Mit ér a pénz?! Az anyagi jóllét, a családi "támogatás"??? Semmit, számomra semmit.
Belül darabokra hullok, haldoklom vagy már halott is vagyok, de mégis erősnek kell maradnom... Nem tehetem meg ezt. Körülöttem van a halál... Az örökös gyász magányában "élek" és csak nézem ahogy mindenki boldog körülöttem.
Én meg egy antiszociális h*lye állat vagyok aki normális kapcsolatot sem képes kialakítani senkivel. Inkább elutasító vagyok. Azzal aki rámenős és próbál barátkozni meg bunkó vagyok. Már reflexből jön. Egyszerűen taszítom az embereket. Így legalább senkinek nem fog fájni...
De még most nem... Még Ő érte muszáj!!! :(
Nagyon bocsi a nyavalygásért... ez most így valahogy kijött.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!