Miért nem szeretem a gyerekeket?

Tudod mi a probléma? Nem az hogy utálod a gyerekeket, hanem hogy a barátod miatt ezen agyalsz. Utáld őket, mondd ki, ne legyen lelkifurdalásod. Hogy ő mit csinál az egy dolog, vagy fogadjon el így vagy ne.

Én is undorodtam tőlük (pedig voltak kisebb testvéreim, de megnőttek mostanra) egy időben. Most se öröm ha van a közelemben, buták, hülyén viselkednek, büdösek, stb. A gyerekes szülővel kommunikálni se lehet, akkor se ha a saját testvéred, mert a gyerek a minden, ha nem arról beszél akkor azzal foglalkozik. Legalábbis ez a rossz példa létezik.

És mi váltotta ki ezt az undort? Az hogy volt egy gyerekmániás csajom, akinek hülyét kaptam ettől a tulajdonságától, a többi tulajdonsága meg bejött. Ma már tudom hogy ez egy önvédelmi reakció volt, semmi jóra nem vezetett volna ha együtt vagyunk.

Azóta egyébként nem irtózok betegesen a babakocsis elhanyagolt anyukák látványától, és a kocsiban rejlő kölöktől se.

Magabiztos vagyok, és tudom hogy nekem nem lesz ilyen feleségem, mert nem akarom. És gyerekem se lesz addig amíg nem akarom. Senki se kényszeríthet olyanra ami nem akarok.

Ja és eljutottam odáig hogy tudok aranyosnak, édesnek látni kisgyerekeket. De ez is azért van mert biztos vagyok benne hogy nem lesz addig gyerekem míg ÉN nem akarom.