25 éves leszek, de félek az élettől. Ez gáz?

Igazából az elmúlt pár év (válság), el is vette a kedvemet, az "nagybetűs élettől".

A családom megszívta a devizahitellel, és mostanában nélkülőztünk ezerrel (gondolom tele van az ország ilyen családokkal).

Ültem az iskolapadban 15 ÉVET, és kiderült, hogy semmi haszna nem volt. Mikor érettségiztem, akkor, úgy érzemtem, hogy előttem az élet, a főiskola első éve után is, úgy éreztem, hogy van/lesz jővőm, utána, már csak magamat ámítottam.

Fekete segédmunkán kívűl semmire nem vittem/tudnám vinni Magyarországon.

Ja, és a szerelmi életem, hát...itt állok 25 évesen, de azt sem tudom, hogy néz ki egy lány ruha nélkül, szerintem már nem is fogom megtudni, ha eddig nem jött össze, akkor ezek után fölösleges bármiben is reménykedni.

A hobbimra, meg a "terveimre" meg sosincs pénz....:((

Oké, hogy pozítivumot is mondjak, elhagytam Magyarországot egy időre, és most takarítóként dolgozom, Észak - Európában, sajnos még nincs teljes munkaidőm, de szerencsére alakul ez is. Ráadásul ismerősnél vagyok, akire számíthatok.

De, ahogy látom én soha nem fogok ebben az országban feljebb jutni, mert az "őslakosok" között is van munkanélküliség, és inkább őket veszik fel(hozzáteszem, hogy ezt teljesen normálisnak tartom), mellesleg egy sz.ros kis Kelet európai bevándorlóval nem akarnak semmit kezdeni.

Emellett nem szeretek itt lenni, mert hiányzik a haza, ahhol meg csak egyre sz.rabb. :(( Most komolyan, hogy legyen, így "jó kedve" "élet kedve" az embernek??