25 éves leszek, de félek az élettől. Ez gáz?
Igazából az elmúlt pár év (válság), el is vette a kedvemet, az "nagybetűs élettől".
A családom megszívta a devizahitellel, és mostanában nélkülőztünk ezerrel (gondolom tele van az ország ilyen családokkal).
Ültem az iskolapadban 15 ÉVET, és kiderült, hogy semmi haszna nem volt. Mikor érettségiztem, akkor, úgy érzemtem, hogy előttem az élet, a főiskola első éve után is, úgy éreztem, hogy van/lesz jővőm, utána, már csak magamat ámítottam.
Fekete segédmunkán kívűl semmire nem vittem/tudnám vinni Magyarországon.
Ja, és a szerelmi életem, hát...itt állok 25 évesen, de azt sem tudom, hogy néz ki egy lány ruha nélkül, szerintem már nem is fogom megtudni, ha eddig nem jött össze, akkor ezek után fölösleges bármiben is reménykedni.
A hobbimra, meg a "terveimre" meg sosincs pénz....:((
Oké, hogy pozítivumot is mondjak, elhagytam Magyarországot egy időre, és most takarítóként dolgozom, Észak - Európában, sajnos még nincs teljes munkaidőm, de szerencsére alakul ez is. Ráadásul ismerősnél vagyok, akire számíthatok.
De, ahogy látom én soha nem fogok ebben az országban feljebb jutni, mert az "őslakosok" között is van munkanélküliség, és inkább őket veszik fel(hozzáteszem, hogy ezt teljesen normálisnak tartom), mellesleg egy sz.ros kis Kelet európai bevándorlóval nem akarnak semmit kezdeni.
Emellett nem szeretek itt lenni, mert hiányzik a haza, ahhol meg csak egyre sz.rabb. :(( Most komolyan, hogy legyen, így "jó kedve" "élet kedve" az embernek??
válasza:Hát, én mindig úgy voltam vele, hogy nem megyek bele a sajnálkozásba, feladatnak fogom fel amit túl kell élni.
Érettségi után úgy döntöttem hülye leszek diplomát szerezni, pedig mindenki mondta hogy kitűnővel menni kéne, de most itt állnék 26 évesen kb a 0-án.
Kitanultam egy szakmát( persze nem abban dolgozom :D )
aztán elmentem egy raktárba.
2 műszak van , 8 órás munka( nagyon ritka a 10 óra, de fizetik) keresek havi 150-et nettóba . Párom is ott dolgozik szóval, nekünk jó így. Jól tettem , hogy nem diplomáztam, akit ismerek az mind munkanélküli, felvenni meg nem veszik fel ilyen "pór" helyre, mert sznobnak tartják ilyen munkához....szóval.
Kitartás, az áldozatok egyszer megtérülnek, csak győzd kivárni :)
válasza:Mióta dolgozol külföldön?
Szerintem kesergés helyett próbáld fejleszteni magad, gyakorold a nyelvet, most van rá lehetőség, ott nyilván valamivel magasabb a fizetés, próbálj átképződni, aztán másik munkát keresni.Nyilván külföldön sem mindenkinek nyílik meg a kánaán, de azért csak jobb lehet, mint itthon, itthon tuti nem jutsz egyről a kettőre.Több szomszédom gyermeke kiment külföldre, eszükben sincs visszajönni, jól élnek, pedig nem is diplomásként mentek ki, egyszerű munkások.Lehet, hogy nem a legjobb munkahelyet, vagy várost fogtad ki.Nézz körül odakint kicsit jobban.És ne legyél ilyen negatív.
válasza:Megértelek, egyidősek vagyunk, nekem kiutazni nincs pénzem, itthon állás nincs. Szomorú, hogy még kint sincs jobb helyzet de gondolj arra, h pénzt keresel. Barátkozz, van párod? Járj el szórakozni, ha nem vagy az a típus akkor pl. vmi tanfolyam, ahol megismerkedhetsz emberekkel.
Van/volt valami olyan célod, amit meg tudnál valósítani? Kezdj el gondolkodni, mi lenne amitől jobb kedved lenne és valósítsd meg.
válasza: válasza: válasza:Hogy lehet úgy válaszolni, hogy el sem olvassák rendesen a leírást?
Ne haragudj, megkérdezed, hogy van e párja...hát kb. 2 sorban kifejti, hogy lányt nem látott ruha nélkül, hogy vegye komolyan a tanácsot?
válasza:Egyidösek vagyunk, nekem is van diákhitelem. Èn elkezdtem a fösulit, aztán abbahagytam, és kimentem külföldre. Jött a válság, ott se volt jó. Àtbútoroztam egy északi országba, akárcsak Te, talán ugyanott élünk. Itt az elsö két év ro.adt sz.r volt, de két év után már sokkal jobb. Megtanultam ezt a nyelvet és most tanulok egy olyan szakmát, amivel itt nagyon tudok érvényesülni, és tetszik is. Szóval, én is azt mondom amit az egyik elözö hozzászóló, hogy a befektetések megtérülnek, és kitartás. Èn is szoktam keseregni, persze. De keményen küzdök a célért és tudom, h jobb lesz, és jó, h itt vagyok, mert Magyarországon szamomra nincs semmi kilátás. Egyáltalán nem bántam meg h eljöttem.
Sok volt osztálytársam, szaktársam dolgozik amúgy pl. Angliában szállodákban takarítóként, páran Ausztriában, jól keresnek, és eszük ágában sincs visszamenni M.o.-ra. Ahogy nekem se!
Kitartást!
válasza: válasza:Dolgozz mint az állat, vállalj be annyi munkát amennyit csak tudsz, figyelj a lehetőségekre.
Gyűjtsd a pénzt, spórolj! Ha ismerősnél vagy, egy darabig ott is ellakhatsz, így azért kisebbek a költségeid.
Tanulj meg jól angolul (nem tudom mennyire tudsz, gondolom valamennyire azért igen) ÉS a helyiek nyelvén! Egy ritka nyelvvel + angollal még Magyarországon is találsz majd jó állásokat, én csak verem a fejem a falba hogy "csak" németül tudok az angol mellett (bár ezzel se rosszak az esélyek).
(Ilyen "otthon egyre sz*rabb" dolgokkal meg ne foglalkozz, ne hallgasd az otthoniakat ha panaszkodnak, ne olvass magyar nyelvű híreket. Itt csak a panaszkodás megy és ha valami akkor ez tényleg egyre mélyebbre húzza az országot. Mindenhol [najó, a németeknél meg északon talán nem] válság van bakker.)
Csajozni viszont nehéz lehet ott! Főleg a te helyzetedben :( Javaslom hogy menj el egy prostituálthoz, akkor megszűnik a "nem láttam csajt meztelenül" téma. Aztán ismerkedni is könnyebben tudsz, bár tényleg a munkára és pénzre kell koncentrálnod de utána sokkal könnyebben becsúszik egy kis ez meg az.
Lesöpörheted az összes tippemet de kár lenne, tapasztalatból beszélek.
Lesz pénz a hobbijaidra, másra is, egy kalandként kell felfognod és nem az élet sorscsapásaként ami sajnos jellemző a külföldön dolgozó magyarokra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!