Segítségre van szükségem, de nincs kihez fordulnom, pszichológusra pedig nincs pénzem. Mit tegyek?
Boldogtalan vagyok évek óta, csak a változás reménye éltet, ami viszont nem jön el, hiába várom. Magányos vagyok, a nap 24 órájában kedvetlen, nincs már erőm, kedvem semmihez, mert nem látom, hogy bármivel változást érnék el. Eddig sem értem, hiába próbáltam.
A családom nincs jó anyagi helyzetben, és nekik is vannak problémáik, ezért nem akarom őket az enyéimmel terhelni. Nekem viszont nincs pénzem, a pszichológus esélytelen.
Már bármilyen segítséget elfogadnék, egyszerűen nem tudom, hova forduljak, teljesen a nullán vagyok. És ez megy évek óta. Erre megy rá a fiatalságom, és sosem fogom visszakapni ezeket az éveket.
Mégis mit csináljak?
Huszonéves egyetemista vagyok, szülőkkel élek, de csak mert nincs pénzem elköltözni. Nem érzem itthon jól magam, mindenki azt hiszi, hogy igazából semmi bajom, csak ilyen a természetem, én meg nem fogom a szájukba rágni, hogy "NEM LÁTOD HOGY SZENVEDEK EMBER??" Amúgy sem én vagyok egyedül depressziós itthon..
A külsőmmel is elégedetlen vagyok, évek óta nagyon szeretnék barátnőt, de nem jön össze, és állandóan ostorozom magam, hogy biztos azért, mert ronda vagyok. Pedig nem is vagyok ronda konkrétan, objektíve nem nézek ki rosszul, de már tudatalatt ez teljesen belém ivódott, hogy úgysem kellenék egy vonzó lánynak. Már az kikészít, ha meglátok egy szép lányt az utcán, mert egyből arra gondolok, hogy biztos sosem lehet ilyen barátnőm.
Szívesen eljárnék kikapcsolódni, társaságba, kipróbálnék dolgokat, de az a pár barátom, aki van, teljesen passzív, és kéthetente egy sörön kívül semmire nem lehet őket rávenni, újakat pedig nem tudom, hogyan szerezhetnék.
Ráadásként bármi eszembe jut, hogy ki kéne próbálni, bele kéne vágni, mindig feljön, hogy pénz, pénz, pénz. Még az edzést is azért hagytam abba, mert nem volt pénzem egészséges kajára, és teljesen feleslegesnek éreztem úgy gyúrni, hogy nem tudok mellé rendesen enni.
Dióhéjban.
igen-igen! írd ki magadból!
hol jársz egyetemre? sportolsz valamit?
Kifogás, kifogás, kifogás...
Na csak azért mondom, mert nekem is csak az volt, és vártam, hogy valami változzon már végre, valaki vagy valami tegyen már boldoggá...
Aztán kiderül, hogy semmi sem fog változni, senki sem fog boldoggá tenni, nekem kell. Úgyhogy megváltoztam. Illetve folyamatban.
Nem kell neked pszichológus.
Olvasd el ezt a könyvet: Louise L. Hay - Éld az életed
Aztán ezt is: Andrew Matthews - Legyél boldog most
Hosszú évekig én is a te helyzetedben voltam, szóval teljesen megértem, mit érzel.
Aztán úgy döntöttem, más nem fog változtatni, csak én magam. Úgyhogy tettem egy merész és talán kissé ostoba lépést, de azóta látványosan jobb a kedvem, és ez nekem mindennél többet ér. :)
Ha gondolod, én szívesen beszélgetek veled, írj nyugodtan!
23/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!