Ez már a durván antiszociális kategória, ami feltétlen segítségre szorul, vagy csak én dramatizálom túl?
Sziasztok!
Kiskoromban még teljesen normálisnak mondható SZOCIÁLIS életet éltem, részt vettem a közösségi életben, IRL is beszélgettem az emberekkel, szerettem őket. Jó pár éve azonban már ott vagyok, hogy rühellem őket, szinte senkivel sem állok szóba - nőnemű egyedekkel nem is váltottam egy szót se már közel 4 éve, és lassan odajutok, hogy beugrok egy vonat elé és véget vetek mindennek. Komoly trauma nem történt az életemben, semmi drasztikus változás nem volt, csupán azt veszem észre már hónapok óta, hogy senkim nincs, minden embert rühellek, 1 percet sem bírok kellemesen eltölteni köztük és nagyon lassan táguló, folyamatos ürességet érzek; és mindez csak egyre fokozódik, nem tudom, hol fog megállni.
Szerintetek mit tehetek ez ellen? Talán csak szimplán túldramatizálom az egészet? Vagy valóban pszichológus segítségére szorulok, mert annyira komoly a probléma? (nincs sok kedvem ahhoz, hogy dilidokihoz menjek, erőm meg még kevesebb, ezért légyszíves ne gyertek ezzel)
válasza:
válasza:Sajnálatos:(Akkor tehát nem vagyok ezzel egyedül.Ez szomorú itt tartunk mi Magyarok.Az antiszociális nemzet.
Apropó dilidoki :utállóóóóóóóm.Semmi értelme.Csak a sok pirulát írja fel,aztán még jobban elromlik az egészséged.
Próbáltad már lelki úton rendezni magad.Ott bent.Vallás,vagy spirituális jelleggel.
Amikor társaságban vagy, akkor kellemetlennek érzed, félsz a helyzettől, vagy egyszerűen csak nyomaszt a másik jelenléte? Az olyan helyzetek is taszítanak, ahol nem kell aktívan részt venned a társalgásban? Magadat vagy az életedet nem szereted?
(Egyébként, kis fogalomzavar; antiszociális = közösségellenes, próbál másokat korlátozni vagy megfosztani emberi jogaitól. Mondjuk elhiszem, hogy nehéz úgy helyesen használni szavakat, amikor _mindenki_ helytelenül teszi. Amire gondoltok, az az aszociális.)
válasza:Ez nem fog tetszeni,de:neked egyedül csak a szeretetre,a megértésre van szükséged.Ha nem csak a rosszat látnád az emberekben,hanem sokkal nyitottabban gondolnál a pozitív tulajdonságaikra,rögtön nem lenne itt probléma. Nem szeretnélek megbántani,de gondolom tudod,a baj benned van.Ha megtalálod az okot,amiért ennyire taszítanak az emberek,akkor tudsz ellene tenni.Csak gondolkozz el,mi lehet az.
Bár nem ennyire durván,de én is antiszocis voltam és tudod,hogy vetettem véget neki?
-emberek közé jártam
-új arcokat ismertem meg,nem egy igaz barátság szövődött belőle
-mindenhez (próbáltam) pozitívan hozzáállni
-nem csak elvártam,hogy nyitottak legyenek velem szemben,én is közvetlenül,kedvesen bántam velük
-elkezdtem sportolni(nagyon felszabadító!)
-másik stresszlevezetési módszerem az volt,hogy kibicajoztam a természetbe. Nagyon szép környéken lakunk,tele van minden fákkal,virágokkal,fűvel,egyszerűen mindennel. Valami káprázatos,azt hiszem ez segített a legtöbbet.
-változtattam az étrendemen(hidd el,nem mindegy mikor,mit eszel)
-vettem magamnak 1 háziállatot
-a házban is átrendezgettem 1-2 dolgot,és sokkal több növénnyel díszítettem ki
Így összességében ezeknek a dolgoknak köszönhetően felszabadult a lelkem,kiegyensúlyozott lettem. Mindenhez pozitívan állok hozzá,sőt,a kihívások szerelmese lettem.
UI:Ha még is agyturkászhoz mennél,lehetőleg pszichológushoz.
Spirituális dolgokkal még nem próbálkoztam, de elég nehezen tudnám elképzelni magam egy olyan közösségben, ahol elfogult, csőlátású élőlények között kéne lennem.
Vegyesek azok az érzések, amik akkor lesznek rajtam úrrá, ha társaságban vagyok. Ha passzívan veszek részt egyben, akkor inkább csak nyomaszt / félelmet kelt, de ha aktivitást követel, akkor már taszít és kellemetlennek is érzem. Se magamat, se az életemet, de legfőképp az embereket nem szeretem. Ez az egész kissé paradoxonnak tűnhet, de gépen keresztül valamivel könnyebben fejtem ki a gondolataimat, mondom el a véleményemet bármiről, mint IRL, ahol szinte senkivel sem állok szóba, mert elfog az indulat és a gyűlölet, ha meglátom az embereket.
Leírni mindig könnyebb, amit érzel/gondolsz. Az internet egy fal.
Mennyire korlátoz ez a mindennapjaidban? Vannak dolgok, amiket szeretsz csinálni? Saját magadat, az egyedüllétet hogy viseled?
Valószínűleg nem nekem kéne megpróbálnom segíteni, mert hasonló a hozzáállásom.
válasza:Utolsó előtti. A kérdezőnek ez már a könyökén jön ki,ha akarna már rég Isten felé fordult volna.Ilyen helyzetekben javaslom kerüld a témát,mert csak hülyére vesznek,aztán nem tudsz segíteni nekik.Közelítsd meg a dolgot az ő szemszögükből,másképpen haszontalan a mondanivalód számukra.
A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: tegnap 23:28 -as voltam,szintén keresztyén.
válasza:Szerintem irány a pszichológus. Írtad, hogy semmi kedved hozzá, akkor inkább a vonat elé ugrasz? Ilyet csak a gyenge emberek tesznek...Ennél rosszabb már úgy se lehet, úgyh menj csak el és beszélj a problémádról. Még gyógyszert sem fog felírni, csak ha pszichiáterhez mész.
Am teljesen egyetértek, tényleg itt van a legtöbb antiszoc. ember, ez elég szomorú..:S
válasza:Két tennivalód van.
Egyik: kikapcsolni végleg a gépedet.
Másik: kemény munkát végezni egyszerű emberek között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!