Ez már a durván antiszociális kategória, ami feltétlen segítségre szorul, vagy csak én dramatizálom túl?

Sziasztok!

Kiskoromban még teljesen normálisnak mondható SZOCIÁLIS életet éltem, részt vettem a közösségi életben, IRL is beszélgettem az emberekkel, szerettem őket. Jó pár éve azonban már ott vagyok, hogy rühellem őket, szinte senkivel sem állok szóba - nőnemű egyedekkel nem is váltottam egy szót se már közel 4 éve, és lassan odajutok, hogy beugrok egy vonat elé és véget vetek mindennek. Komoly trauma nem történt az életemben, semmi drasztikus változás nem volt, csupán azt veszem észre már hónapok óta, hogy senkim nincs, minden embert rühellek, 1 percet sem bírok kellemesen eltölteni köztük és nagyon lassan táguló, folyamatos ürességet érzek; és mindez csak egyre fokozódik, nem tudom, hol fog megállni.

Szerintetek mit tehetek ez ellen? Talán csak szimplán túldramatizálom az egészet? Vagy valóban pszichológus segítségére szorulok, mert annyira komoly a probléma? (nincs sok kedvem ahhoz, hogy dilidokihoz menjek, erőm meg még kevesebb, ezért légyszíves ne gyertek ezzel)