Csak engem dühítenek kicsit az ilyen "önsajnáló" emberek? (Bőv. Lent)

Szóval, nemrég, az utóbbi időszakban történtek velem olyan dolgok, amiket biztos egy életre megjegyzek. És nem jó értelemben. Még sem kezdtem el vagdosni magam, még a legdurvább helyzetekben is csak erősen magamba csíptem, hogy picit magamhoz térjek. És az én problémám nem az a "jaj, a barinőm már nem törődik velem annyit", vagy a "jaj, a fiú aki tetszik mással jár, megyek, összevagdosom magam, ez a fájdalom kibírhatatlan" tipusú volt. Végig erős maradtam, bár talán kissé gyáva is. Nem bírtam elmondani senkinek. Végül sikerült megbeszélnem anyukámmal, de most nem ez a lényeg. Hanem hogy kissé kiborulok, ahányszor látom, hogy valaki mély depresszióba zuhan, a fentebb említett "hatalmas" problémái miatt... Ha tudnák, hányszor kívántam, hogy az legyen a legnagyobb bajom, kinek ki tetszik, vagy hogy milyen ribanc már ez meg az...