Szerintetek mi a "jobb", vaknak születni vagy megvakulni?

El sem tudom képzelni azt, hogy milyen vaknak születni és úgy leélni egy életet. Talán tényleg jobb vagy legalábbis könnyebb lehet, ha valaki születésétől fogva vak. Így a szagok, illatok, hangok alapján képzeli el a világot és úgy is álmodik. Nagyon érdekes lehet.

Vakon talál párt, esetleg munkát, barátokat, akik elfogadják és szeretik. Neki biztos úgy teljes a világ, ahogy van.

Viszont ha valaki megvakul, elveszíti az állását, lehet, hogy a párját és az is elképzelhető, hogy néhány barátját is. Egy ilyen tragédia után talpra állni, teljesen új életet kezdeni nagyon-nagyon nehéz lehet.

Egy látó ember nem tartja csodának a napfelkeltét, a pókhálón megcsillanó harmatot, az ablakon a jégvirágot, a szerelme szemében a szenvedélyt, szeretetet, a gyermeke arcán látott huncutságot. Mindez számára természetes, a mindennapi élet velejárója. De ha egyszer elveszíti onnantól kezdve folyamatosan benne lesz a hiány, a vágyakozás és, hogy mennyire szeretné látni azt a napsugarat.

Egy születésétől fogva vak emberben nincs semmiféle hiány.

Mi a jobb? Ha sosem születik gyereked, vagy ha igen, de meghal.. ?

el se olvasom, örülj neki, hogy nem vagy vak és kész....

minek ezzel problémázni, arra jó, hogy meglásd, hogy milyen király is látni, de semmi egyéb