Antiszociális lettem és rémálmaim vannak. Mit tegyek ellene? Másnak is volt ilyen a koli miatt?
Tavaly kerültem koliba, 9.-esként gimibe. Nagyon sok embert ismertem látásból és névről, de egyszerűen olyan depresszióba estem bent, hogy nem tudok kilábalni belőle. Az első két hónap az ismerkedés része volt, nem is volt gond, csak utána kezdtek el szívózni, nagyképűsködni stb. Eddig évente 2-3× volt rémálmom, annak semmilyen következménye nem volt, visszaaludtam, másnap elmondtam anyának, és kész... Viszont, most egy hónap alatt 3-4 is előjön. Ha felkelek belőle, remegek, sírok, és nem tudok két napig aludni. A másik, hogy tavaly nyáron még mentem erre-arra, szerettem emberekkel beszélgetni, emberek közé járni stb. Viszont, mikor koliba elkezdődött ez az egész, még a kajákat is kihagytam, csak hogy egyedül legyek, és ne találkozzak emberrel. Most nyáron a házból nem tettem ki a lábamat. Egyedül fesztiválozni mentem el 3 napra, akkor sem nagyon tomboltam, csak úgy lézengtem, megnéztem pár koncertet, és haza is mentem. Félek az emberektől, és egyszerűen nem tudok senkihez bizalommal fordulni... Az éven, ha meg tudjuk oldani, bejárós leszek, de holnap még el kell mennem egy helyre, ahol rengeteg ember lesz, mert a tesóm elhúz... Szorongok, félek, és egyszerűen beleőrülök....
15/L
válasza:Erre tényleg azt mondom, hogy pszichológus kell ide. Még inkább valami természetgyógyász, ők jók ezekben. Mert könnyen lehet, hogy valamelyik korábbi életedből hoztál rossz tapasztalat alapján van ez a tömeg-iszony, vagy az emberektől való félelem. Voltak szörnyűségek a történelem folyamán, nem volt nehéz tömegverekedésbe kerülni, meghalni háborúkban, stb...
Ha ezt a tudatodba veszed, akkor megszabadulhatsz tőle. Nem egyszerű.
válasza:Szia! :)
Én is hasonló vagyok, csak én mindig is ilyen voltam. :D Nincs kedvem az emberekhez, sokkal inkább szeretek itt online kitárulkozni, szórakozni. Úgy érzem ők hülyék, és semmit sem érnek. Szokásom lealacsonyítani az embereket, és nincs kedvem esélyeket adni nekik, hogy hátha értelmesek. Nekem szerencsére van egy legjobb barátnőm, akivel ezeket meg bírom beszélni. De most nyolcadikos vagyok, ő meg balra, én meg jobbra, jövőre már más utakon járunk. :( Most belegondolok, hogy hogy a büdös francba fogok még egy ilyen lányt találni? :D Óvodás korunk óta ismerjük egymást, és nagyon nehéz volt ezt a barátságot megépíteni. Eleinte sokszor összevesztünk, kritizáltuk egymást, és nehezen fogadtuk el egymás személyiségét.De ma már imádjuk egymást, és meg van köztünk az a törhetetlen baráti kapocs. Na, ha megnézem a többi embert, egyszerűen nem hiszem el, hogy újra meg tudnám ezt alkotni. Nem megy. Jövőre kezdem a gimit, és rettegek. Én szerencsére bejárós leszek, de senkit sem ismerek, de ott valszeg' mindenki ismerni fog valaki, csak én nem. :( Egyszerűen nincsen energiám barátkozni, megismerni új embereket.
Tudom, hogy ezzel nem segítettem, csak gondoltam elmondom, hogy nem vagy egyedül a problémákkal. Persze más a bajunk, de én is depressziós vagyok, nehezen alszok el, rettegek, félek, hogy mi fog majd történni, és, hogy vajon be tudok-e illeszkedni (bár úgy érzem, hogy tuti nem). 14/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!