Éreztetek már valaha úgy hogy: "minek születtem meg? "

Mostanában sokszor. Rengeteget kell gürizni, hogy legyen étel, de már hónap végén nagyon számolgatni kell. Rabszolgasors. Anyit adnak, hogy éhen ne halljál, de vagyakra már ne jusson pl utazás,színház étterem...

Emberek nagyon önzővé, egoistákká váltak. Ott marják a másikat ahol csak lehet, szinte állat módján viselkednek. Tisztelet a kivételnek, de ezt a magatartsi formát nem értem. Úgy érzem magam mindegy földönkivüli, nem ide való vagyok.

Nekem inkább az ami a felnőttkorom óta fájdalmas felismerés volt, hogy MENNYIRE DRASZTIKUSAN meghatározza az egész életedet, anyagi helyzetedet, sikerességedet, boldogságodat, hogy milyen emberekhez születsz meg, és hogy milyen drasztikus különbségek vannak emberek között pusztán amiatt, hogy az egyiknek mázlija volt abban, hogy hova született, valaki meg nagyon szerencsétlen közegbe született bele.

És hogy miért kell oda szülni gyereket, ahol semmi esélye nem lesz kitörni a nyomorból, és miért kell egy ártatlan baba életét ezzel elbaszni.

Ez főleg akkor kezdett el megfogalmazódni, amikor egyetemre kezdtem járni, ahol a sok gazdag csemete járt, és mindezzel párhuzamosan hátrányos fiatalokkal kezdtem el foglalkozni.

Ha például jó anyagi körülmények között születsz meg okos, rendezett emberek közé, akkor ez mindenre kihat az életed végéig: jobb oktatásod lesz, jobb esélyed lesz az iskolában, ennek megfelelően jobb eséllyel kerülsz jó egyetemre, amivel majd nagy eséllyel jól fizető állásod lesz, amivel a gyereked is ugyanilyen szerencsés lesz. Ezekből kifolyólag lelkileg is kiegyensúlyozottabb leszel, az egészségedre tudsz költeni, mindezek miatt vonzóbb leszel a másik nemnek, könnyebben tudsz családot alapítani a sok fizetésedből és a szüleid segítségével stb.

Mindez, ha műveletlen, kellemetlen, esetleg csóró családba születsz teljesen a fordítottjára fordul, és egy mind tanulásilag, mind szellemileg, mind lelkileg, mind anyagilag rengeteg hátránnyal kell megbírkóznod csak hogy felküzdjed magad egy élhető színvonalra.

Amikor az ilyenekbe belegondolok, akkor nem is azon gondolkodom, hogy én minek születtem meg, hanem hogy egyszerűen fáj, hogy mennyire szar és esélytelen körülményekbe születnek sokan, és elkeserít hogy sokuknak az első perctől esélytelen bármiféle boldog, nyugodt, gondtalan élet.