Miért nincsen egy igaz barátom se, akivel mindent megoszthatnék?

Már elegem van mindenből, az életemből is.

Ha valakinek elmondok egy akár vicces, akár komoly, akár bizalmas dolgot, másnap már az egész utca tudja.

Ha a családomból egy embernek elmondok valamit, akkor másnap már az Izlandban élő rokonaink is tudják.

Persze mindent rendesen megkavarva.

És nincs egy igaz barátom, akire számíthatok ha baj van, aki segít, akivel mindent együtt csinálnék.

Miért?

Mindenki hazug, kétszínű, szarkavaró.

A szemedbe nyaliznak, a hátam mögött meg kiröhögnek.

Ráadásul Van egy nagytestű kaukázusi kutyánk. Ez a fajta kifejezetten egygazdis.

Apámra hallgat csak és kizárólag.

És ez kicsit nagyon szarul esik...

Nekem csak annyit csinál, hogy leül és pacsit ad.

Megnevelni sem tudom 13 éves létemre.

És már régóta szeretnék egy közepes testű kutyát. Nemszámít, hogy keverék, vagy fajtiszta, csak szeressen.

Ő lenne az igaz barátom.

De a szüleim nem engedik.

Valakinek van ötlete, hogy hogyan lelhetnék egy igaz barátra akár ember, akár kutya formájában?

Sőt. Inkább a kutyát választanám. Ha engednék...

Mert ő biztosan nem fog elárulni semmit rólam.

13/F Miskolc