Elhagynak, már nem bírom. Mit tegyek?

mindig vagy túl kevés vagy túl sok vagyok. Egyet tudok,-ha választok - az illető(ke)t ,nagyon szeretni. De annyiszor vertek át ,játszottak velem ,hagytak cserben, hogy én már nem is merek nyitni. Nagyon félek. Az utóbbi időben csak dolgozni járok meg haza. Nem vagyok elhízva ,jó adottságaim vannak-de ami bennem dúl,az minden háborúnál keményebb.

Barátaimat is én keresem, ők engem nem.Tehát nem barátok persze tudom .De annyira rossz érzés ..-én meghallgatom őket ,segítek, ott vagyok, költök rájuk ..-és mégse kellek,vagy csak míg használható cél eszköz vagyok számukra.

..mikor van valami felfutás az életemben mindenki feltűnik ..-de a gödör alján sosincs senki.

Ki kellett hogy írjam magamból ,mert nagyon fáj. Távol vagyok mindentől az élettől.

CSak rövidke pillanatokra tudom elfejetni azt hogy senkihez sem kötődhetek, mert az ..az leírhatatlan érzésekkel jár. mármint a veszteség ,ami mindig bekövetkezik.

pszichológust ne írjátok, sok könyvet olvastam a témában .Tehát dolgokkal tisztában vagyok ,én mindig igyekeztem fejlődni változni. lehet talán megrekedtem.. -de talán ezt mégsem érdemelném az élettől.

ha más volt hasonló helyzetben, írja mi segített. Akár környezet változás, akár valami más változtatás.

(Egy biztos ,azért hogy szeressenek ,vagy elfogjanak nem akarok már mást mutatni nem akarok valamilyenné válni magamra erőltetni valami tulajdonságot ami nem is én vagyok .)