Hogyan mondjam el, hogy nem bírom elviselni a lányát?
Keresztanyám egy hétre hozzám zsuppolná az unokatestvérem, aki most tölti be a hármat.
De nem bírom a kisasszonyt. Úgy viselkedik mint egy kis grófnő, affektál, nyafog... brrr...
Van sajátom, aki két éves, plusz még háromra vigyázom, akiből kettő az ő korosztálya, velük nagyon elvagyok.
Példa a nyafogásra: nagyszülőktől jöttek a szüleimhez (a keresztanyám és anyukám testvérek), a nagyszüleim pedig mirelit gyümölcsöt küldtek. A nénémnek odabent jutott eszébe, hogy ki kell venni a kocsiból a hűtőtáskát. El is indult, utánamegy a lány és tudakolja, hova tart. Mikor megmondta neki a néném, így reagált: Anya... Én szeretnék... Kimenni veled... a kocsihoz... De... most meleg van... Ezért... most ne menj ki... mert én nem megyek... (a pontok hatásszünetek, nem fuldoklik, bár először azt hittem. Ezekhez a szavakhoz kapcsoljátok hozzá egy újszülött vak kismacska hangtónusát. Ja, a kocsi amúgy öt méterre állt a bejárattól)
A néném végül kiszökött, amikor pedig meglátta a lány a hűtőtáskát, dührohamot kapott. Üvöltött, toporzékolt, megütötte az anyját, tépkedte a könyvet, a játékokat.
Az anyja engedélyével fenyítettem.
Na azóta a néném azt akarja, hogy egy hét alatt ezt kikupáljam belőle. Nem érti meg, hogy neki nem kéne engednie ezt, és akkor a kishölgy viselkedne. Nem tudom mit csináljak. De ha elvállalom, a férjemmel Xanaxon fogunk élni egy hétig.
Nem te írtad ki nemrég, hogy a gyereket rád akarják szabadítani? Mégsem sikerült elkerülni? :(
Neveld meg te, mert tényleg nem fogod bírni. Mondd meg, hogy oké, itt van, de itt más szabályok vannak.
Öt gyerekkel lennék egy hétig. Szigorú napi rutin, stb.
Én is elég voltam, mikor megfogtam a kezét és határozottan megmondtam, hogy büntetésbe megy, ha ezt csinálja. Azt se tudta mi az.
Szerintem teljesen mindegy, hogy én mit csinálok egy hétig, ha a grófnő ott és úgy ugráltatja az anyját, ahogyan akarja
Annyira nem kell elöre beijedni, a legtöbb gyerek, ha nincs ott a szülö, aki elkényeztette, pár óra/egy nap alatt átáll a máshol elvárt viselkedésre, föként ha másik gyerekek is vannak ott.
Viszont az valószinü, hogy ha hazakerül, ott megint ugyanolyan lesz, mint elötte. Minden gyerek tudja (már kicsinek is), hogy hol, kinél mit lehet megtenni.
Jól el van kényeztetve a kiscsaj. Itt alapvetően két dolgot tehetsz. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy nem kell oda olyan, aki felborítja a napi rutint és esetleg a többi gyerek is kedvet kap tőle egy kis hisztihez, na szóval akkor megmondod a keresztanyádnak, hogy nem szeretnéd, hogy odajöjjön, mert nem bírsz vele és azért valljuk be 5 gyerek nagyon nem kevés, sokszor 1 is elég! A másik, hogy - 1 hétről lévén szó - valahogy összeszorítod a fogad és kibírod. Előbbinél sajnos borítékolható a sértődés, ezt te döntsd el, hogy megéri-e. Általában az ilyen anyák nem látják, hogy elkényeztetik a gyereküket és ha valaki a szemükbe mondja, akkor megsértődnek.
Átérzem a problémádat, de alapvetően ezt a két dolgot tudod tenni.
Nehogy odaengedd ezt a gyereket a többiek közé. Őt nem fogod tudni megnevelni, a többi normális gyerek meg el fogja tanulni a viselkedését, és ők is olyanok lesznek. A gyerekek között ragadós a rossz példa.
Mondd meg az anyjának, hogy nincs kapacitásod egy hisztériás gyerekre, és nem akarod, hogy a többi gyerek eltanulja tőle ezt a gázos viselkedést.
Az a baj, hogy tudom, hogy hiába csípem el a kislányt, otthon nem lesz változás, amit a néném remél. Neki kéne változni, de nárcisztikus vonásai vannak.
Ergo, ha a gyerek tovább lesz egy kis akarnok, azért nem ő hanem én vagyok a hülye.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!