Ezek után hogy mondjam el anyukámnak, hogy barátom van?

Édesanyám eléggé nem normális. Mindig mindent ő akar megmondani, csak úgy jó minden ahogy ő kitalálta, semmiről nem hallgatja meg mások véleményét. Van egy srác akivel régóta barátok voltunk, és nemrég összejöttünk. Anyukám nem ismeri, nem találkozott még vele, azt sem tudja, hogy járunk, annyit tud, hogy haverok vagyunk. Annak ellenére, hogy nem ismeri, tilt tőle. Egy hete odaálltam anyukám elé, és megmondtam, hogy szerelmes vagyok belé és összejöttünk. Teljesen kiakadt. Üvöltözött, csapkodott, még meg is ütött. Addig-addig ordítozott, és elhordott mindennek, míg beadtam a derekam és azt mondtam, hogy jó, nem találkozok vele többet. Persze titokban ment tovább minden. Viszont ez nem állapot, félek, hogy egyszer lebukok, meg amúgy is utálok hazudozni, el akarom mondani, hogy nem szakítottam meg vele a kapcsolatot. De nagyon félek, abból megint hatalmas vita lenne, nagyobb mint a múltkori. Ja igen, azért nem szereti a barátomat, mert külsőleg nem tetszik neki, és szerinte sokkal okosabb nálam (mindketten egyetemisták vagyunk). Még megérteném hogy tilt, ha egy dohányzós, drogos, bulizós benga állatott fogtam volna ki, de a barátomnál jobbat nem is lehetne találni, és biztos vagyok benne, hogy minden normális szülő örülne neki ha ilyen srác legyeskedne a lányuk körül. Apukám amúgy tud róla, és szereti az elmondottak alapján. Mit kezdjek anyámmal? Hogy közöljem vele véglegesen? Kétségbe vagyok esve. (Ja, amúgy anyukám engem is utál)

20/L