Hogy mondjam meg a páromnak hogy nem bírom elviselni az anyját?
Az a helyzet hogy 2 éve van egy nagyon boldog párkapcsolatom.Én 22 vagyok ő 25. Igaz hogy sokat balhézunk hülyeségek miatt de nagyon szeretjük egymást. Ha nálunk vagyunk..minden tökéletes, szüleim nagyon kedvelik a páromat, szinte családtag.Ő is többször megjegyezte hogy nálunk sokkal jobban érzi magát.
Viszont én nem szívesen járok hozzájuk.Ennek pedig egyetlen oka van-AZ ANYJA!
Az apukája és a tesója is nagyon jó fej..jól kijövünk.Eleinte az édesanyja is kedvesnek tűnt de aztán kezdtem rájönni hogy egy megsavanyodott, magábafordult nőszemély.Rendmániás (az edényekt 4 vizben kell elmosogatni, a széket ha nem tolod be magad után háboró lesz, állandó kézmosás, egymás után enni-inni nem lehet mert elkapod a helicobaktériumot, a kádat minden fürdés előtt kisúrolni domestossal, a házban kizárólag papucsban szabad közlekedni (kvéve a szőnyeget ott nem szabad) nehogy összeszedjük a fertőzéseket)-szóval katasztrófa.
Én is szeretem a rendet a tisztaságot de ez a nő egyszerűen mániás és jelenlétében a párom is.Úgy érzem az anyja előtt próbál megfelelni de látom hogy nálunk meg jól esik kicsit elengednie magát.
Egyszerűen feszélyezve érzem magam náluk.Eben az is benne van hogy apárom sok mindent megbeszél az anyjával, olyan dolgokat amiket szerintem nem kellene...és persze mikor ott vagyok akkor az anyuka rá is kérdez erre arra-mint valami számonkérés.
Most a legutolsó csepp az volt a pohárban hogy összevesztem a barátomal és ő ezt elmondta az anyjának-ő pedig azt felelte hogy én egy nagyon jó büntetés vagyok a fia számára.
Büntetés?-hát nem azért....ez rosszul esett.Nem szívesen megyek hozzájuk...sőt mostanában folyamatosan találgatok hogy nincs időm menni és persze ennek az a következménye hogy a párom azt hiszi már nem szeretem annyira és ő meg próbál visszavágni olyanokkal hogy egyedül csinál magának programokat vagy a haverjaival.
Szeretnék változtatni ezen a helyzeten de nem tudom mit kellene tennem.Mikor ott vagyok próbálok segíteni neki, mit csináljak, hogy stb....mindig kérdezem....de néha már félek-mert tuti valamit rosszul csinálok-vagy ha nem is ő azonnal talál benne hibát.
A barátomnak meg már mondtam hogy nekem rosszul esik hogy sokmindent elmond az anyukájának.
Történt egyszer az is hogy a szülei nem voltak otthon és mondom elmosogatok mire hazaérnek-volt egy csomó edény...aztán a barátom hirtelen rámnézett és kérdi: TE MIT CSINÁLSZ?????-mondom mosogatok-azt mondja ők nem folyó víz alatt szoktak...és az anyja töbször átöblíti-de olyan durván szólt oda (más pasim örült hogy elmosogatam) hogy megcsináltam ahogy kérte (egy fél óraig tartott) aztán felültem az első buszra és hazajöttem.
aztán ezt megbeszéltük hogy nem szól bele....és belátta hogy hülye volt de ezzel még az én problémám nem oldódik meg.
Ja és 50km-re lakunk egymástól...ő kb. heti 2-3x eljön hozzám én meg ritkában hozzájuk. És az édesanyja már szóvátette hogy én csak azt várom hogy a fia szaladozzon hozzám és én meg túl kényelmes vagyok. Mert szerinte egyszer ő jön másszor én megyek......viszont azért valahol csak a fiú jár a lányhoz ,,udvarolni\'\' nem???
válasza:Ezt a kérdést már egyszer olvastam itt:) no de bizti okod van amiért még egyszer feltetted:)
Hm...hát szerintem nincs mit tenned nagyon. Ha az anyósod ilyen akkor "áldás békesség" kell neki hagyni, hogy főjön a maga zsirjában...
A párodnak meg mondd el, hogy ne fosoljon már el mindent az anyukájának, vannak dolgok amik Rátok tartoznak és azt tartsa meg magának. Mondd el neki, hogy amikor elmond valamit az anyjának akkor olyan mintha "ellened" beszélne, mert addig forgatja "anyóska" hogy egyszer csak neki lesz igaza...
Mikor náluk vagytok hagyjátok a fenébe, csináljátok azt amit mond, húzzátok le a cipőt, mossatok kezet etc etc...
Ez még a jobbik mintha irányitani akarná az életeteket...hidd el!- de ez csak egy zárójel:P
hogy kinél hogy van? igen általában a fiú kéne menjen, viszont én pont forditva vagyok, legtöbbet a barátomnál vagyunk, mert neki az anyukája nem olyan mint az enyém...
Neki viszont az apukájával van a baj, mondtam is, nekem az apósom lesz az "anyósom":P :D kicsi méregzsák, állandóan irányitja az ő egy szál fiacskáját, a párom meg állandóan hajlik a szavára, később meg mikor kiderül, hogy nekem volt igazam kéri a bocsánatot...
Türelem és kitartás, az ilyen emberkék nem változnak meg, de te ha szeretitek egymást a pároddal, miután elvesz feleségül (term ha úgy akarjátok) akkor minden megváltozik, szerintem. Üdv
válasza:Szerintem mondj el mindent a barátodnak, hogy mi bánt, miért nem jársz mostanában olyan gyakran hozzájuk stb. Mert ha nem beszélitek meg, akkor egyre többet fogtok ez miatt veszekedni. Mert ezek szerint ő teljesen félreért téged, hogy miért nem jársz hozzájuk mostanában olyan gyakran. Ha megért téged, akkor csak neked lesz könnyebb, ha nem akkor nem szeret eléggé. Mondj el neki mindent őszintén, különben teljesen el fogtok egymástól távolodni.
Sok sikert!
válasza: válasza:Én se bírom a párom anyját. Persze, én eleve nem vagyok oda azért, hogy akivel együtt vagyok annak a szüleivel találkozgassak... szóval eleve utálom minden anyósomat :DD
Nálam az a megoldás, hogy annyira magamba bolondítom a páromat, hogy ha választani kell engem válasszon, ne az anyját. (Ha ez mégse sikerül, nincs sok értelme a kapcsolatnak szerintem...) Ha pedig látom, hogy megint kezd kicsúszni a kezeim közül, és húz az anyjához gyorsan ráugrom és szexelek vele egy olyat, hogy utánna hetekig imád és senki más szavát nem hallja meg :D működik.
válasza:Szerintem ülj le a pároddal beszélgetni minél előbb.Ezeket mind mondd el neki,amit itt leírtál,vagy egyszerűen ezt mutasd meg neki.Ha már most így viselkednek veled,mi lesz ha esetleg a felesége leszel valaha?Kicsinálnak az anyjával Téged teljesen.Habár megjegyzem,az írásodból arra következtetek,hogy a párod anyuci kisfia,ez a legrosszabb fajta akivel csak összehozhat a sors:(((
Ha lehet a pasin változtatni oké,ha nem akkor jobb ha búcsút intesz neki,hacsak nem akarsz ebbe tönkremenni.Kérdezd meg a párod,hogy hogyan képzeli a közös jövőtöket,vagy egyáltalán együtt képzeli-e el veled?Mert,ha igen,akkor viselkedjen önálló felnőtt ember módjára.Az anyját szeresse tisztelje,csak a rá tartozó dolgokat mondja el neki,de válogassa meg nagyon miket gondol annak.Téged pedig tekintsen a jövőnek,a boldogságnak amibe már nem olyan módon fér bele anyuka mint mikor még 5 éves volt.Anyóst meg úgysem lehet megváltoztatni,azzal ne fáradj.Leülhettek megbeszélni vele,de szerintem ennél a fajtánál az falra hányt borsó.Ne hagy magad beskatulyázni az "ostobácska meny szerepbe",akinek még jó,hogy van az okos anyósa aki majd eldönti mindig a fiatalok helyett mi a jó nekik.
Legyél határozott,mert rámehet az életed a boldogságotok!!!
Sok sikert hozzá,minden jót nektek,üdv
válasza:Szerintem nem kellene úgy csinálni, mintha már egy család lennétek, hiszen még nem is éltek együtt.
Vagyis inkább nektek kettőtöknek kellene sokat együtt lenni, és minél kevesebbet családostul ott.
A barátod még valószínűleg éretlen arra , hogy egy másik nő miatt az anyjának merjen nemet is mondani ha kell.
inkább gyerek még, mint férfi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!