Hogy mondjam meg a páromnak hogy nem bírom elviselni az anyját?

Az a helyzet hogy 2 éve van egy nagyon boldog párkapcsolatom.Én 22 vagyok ő 25. Igaz hogy sokat balhézunk hülyeségek miatt de nagyon szeretjük egymást. Ha nálunk vagyunk..minden tökéletes, szüleim nagyon kedvelik a páromat, szinte családtag.Ő is többször megjegyezte hogy nálunk sokkal jobban érzi magát.

Viszont én nem szívesen járok hozzájuk.Ennek pedig egyetlen oka van-AZ ANYJA!

Az apukája és a tesója is nagyon jó fej..jól kijövünk.Eleinte az édesanyja is kedvesnek tűnt de aztán kezdtem rájönni hogy egy megsavanyodott, magábafordult nőszemély.Rendmániás (az edényekt 4 vizben kell elmosogatni, a széket ha nem tolod be magad után háboró lesz, állandó kézmosás, egymás után enni-inni nem lehet mert elkapod a helicobaktériumot, a kádat minden fürdés előtt kisúrolni domestossal, a házban kizárólag papucsban szabad közlekedni (kvéve a szőnyeget ott nem szabad) nehogy összeszedjük a fertőzéseket)-szóval katasztrófa.

Én is szeretem a rendet a tisztaságot de ez a nő egyszerűen mániás és jelenlétében a párom is.Úgy érzem az anyja előtt próbál megfelelni de látom hogy nálunk meg jól esik kicsit elengednie magát.

Egyszerűen feszélyezve érzem magam náluk.Eben az is benne van hogy apárom sok mindent megbeszél az anyjával, olyan dolgokat amiket szerintem nem kellene...és persze mikor ott vagyok akkor az anyuka rá is kérdez erre arra-mint valami számonkérés.

Most a legutolsó csepp az volt a pohárban hogy összevesztem a barátomal és ő ezt elmondta az anyjának-ő pedig azt felelte hogy én egy nagyon jó büntetés vagyok a fia számára.

Büntetés?-hát nem azért....ez rosszul esett.Nem szívesen megyek hozzájuk...sőt mostanában folyamatosan találgatok hogy nincs időm menni és persze ennek az a következménye hogy a párom azt hiszi már nem szeretem annyira és ő meg próbál visszavágni olyanokkal hogy egyedül csinál magának programokat vagy a haverjaival.

Szeretnék változtatni ezen a helyzeten de nem tudom mit kellene tennem.Mikor ott vagyok próbálok segíteni neki, mit csináljak, hogy stb....mindig kérdezem....de néha már félek-mert tuti valamit rosszul csinálok-vagy ha nem is ő azonnal talál benne hibát.

A barátomnak meg már mondtam hogy nekem rosszul esik hogy sokmindent elmond az anyukájának.

Történt egyszer az is hogy a szülei nem voltak otthon és mondom elmosogatok mire hazaérnek-volt egy csomó edény...aztán a barátom hirtelen rámnézett és kérdi: TE MIT CSINÁLSZ?????-mondom mosogatok-azt mondja ők nem folyó víz alatt szoktak...és az anyja töbször átöblíti-de olyan durván szólt oda (más pasim örült hogy elmosogatam) hogy megcsináltam ahogy kérte (egy fél óraig tartott) aztán felültem az első buszra és hazajöttem.

aztán ezt megbeszéltük hogy nem szól bele....és belátta hogy hülye volt de ezzel még az én problémám nem oldódik meg.

Ja és 50km-re lakunk egymástól...ő kb. heti 2-3x eljön hozzám én meg ritkában hozzájuk. És az édesanyja már szóvátette hogy én csak azt várom hogy a fia szaladozzon hozzám és én meg túl kényelmes vagyok. Mert szerinte egyszer ő jön másszor én megyek......viszont azért valahol csak a fiú jár a lányhoz ,,udvarolni\'\' nem???