Szorongok a súllyom miatt. Félek már talán depressziós is vagyok. Mit tehetnék?

Először is legyen elég az önsajnálatból, mert az nem visz közelebb a megoldáshoz. Lehet sírni a tükör előtt, de csak azt éred el vele, hogy a maradék önbizalmad és elszántságod is elmegy, és szépen peregnek az évek. Milyen világot szánsz magadnak?! Ha tükör előtti pityergőset, akkor okés; ha olyant, ami a testedet és a lelkedet is erősebbé és vonzóbbá teszi, akkor hajrá!

Egyébként mindent a fejben kell elkezdeni,a többi csak pótcselekvés. Rengeteg túlsúlyos nő van, akik remekül érzik magukat a bőrükben, és ez látszik is rajtuk és a pasik is bomlanak utánuk. És rengeteg vézna csaj van, akik szoronganak fél kiló miatt, és a kutya se veszi észre őket.

Másodszor fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, szeressed magad, mert abból tudod kihozni a legtöbbet, amit igazán a magadénak érzel, és felelősséget vállalsz érte. Úgy értem, fogadd el, hogy MOST olyan vagy, amilyen vagy, ne toporzékolj, hogy miért itt vagyok, amikor ott akarok lenni, mert addig nem állsz fel, és nem mész oda, amíg fel nem állsz.

Esetleg kérj pszichológustól segítséget, mert a szorongás feloldásában sokat segíthet.

Azt is elárulnám, hogy rengeteg ember nincs kibékülve a testével, és akinek a teste tökéletes azért szoronghat, hogy csak a teste miatt szeretik, kihasználják.

Képzeld, én hallássérült vagyok, és éppen elég nehéz volt elfogadni azt, hogy hallókészüléket kell hordanom, fiú létemre, ráadásul a stílusomhoz csak a rövid haj illik, így még el sem tudom takarni. Aztán egy idő után sikerült viszonylag megszoknom. túl vagyok rajta. Persze, hogy észreveszem, hogy megnézik a buszon, de nem azt látom, hogy gúnyolódnak, hanem hogy érdeklődve figyelik a készüléket.

Visszatérve rád: érdemes mindenféle kivizsgálásra is elmenned, hogy nincs-e valami egészségügyi problémád, jó-e a pajzsmirigyműködésed, a hormonháztartásod, a vércukorszinted, stb., mert ezek is mind okozhatnak túlsúlyt, ill.

Valóban érdemes tornázni akár otthon, akár máshol. Nem kell vele foglalkozni, hogy mások kinevetnek, (könnyen lehet, hogy csak bebeszéled magadnak) mert az a lényeg, hogy TE felvállalod magad, és kiállsz magadért, márpedig ezt senki nem fogja, és nem is tudja tenni helyetted!

Ha kitartó leszel, idővel nagyon megnő az önbizalmad, és nem csak azért, mert soványabb lettél, hanem azért mert ilyen mély belső átalakuláson mentél keresztül: a sikerélmény pedig mindig újabb próbákhoz ad erőt. Ha sikerrel jársz, biztos lehetsz abban, hogy még hálás is leszel a sorsnak hogy ilyen próba elé állított, hiszen alaposan megerősített testben lélekben, szellemben. Persze nem lesz könnyű, ezt nem ígérem, csak azt, hogy megéri belevágni.

Fontos a kitartás, és a következetesség.

Ja és ne "vízböjtözz" ahogy tette egy barátnőm, aki 62-ről akart 60 lenni, mert nagyszerűen elérte, hogy tönkrement a veséje.

Minden jót!

Annak idején én is utáltam eljárni otthonról, emberek közé menni, mert borzasztóan szégyelltem magam. Mondjuk én nem kövér voltam, más volt a gond, de a helyzet hasonló volt. Aztán teljesen megtanultam leküzdeni ezt az érzést úgy, hogy tudatosítottam magamban, hogy tulajdonképpen senkit nem érdekel, hogy milyen vagyok. És ezt hidd el nekem, senkit nem érdekel. Te sem érdekelsz senkit, ahogy végigmész az utcán. Az emberek annyira el vannak foglalva magukkal, a legtöbben észre sem vesznek. Esetleg futólag rádnéz valaki, és nem is gondol semmit, vagy azt gondolja, "jé, egy kövér csaj", aztán ennyi, öt másodperc múlva már el is felejtett. Szóval emiatt teljesen felesleges bezárkóznod.

Tehát járj el csak bátran otthonról, persze nem muszáj olyan helyre menni, ahol embertömeg van, de mozdulj ki. És ha már kimentél, mozogj sokat, figyelj oda az egészséges étkezésre, ahogy már mások is írták előttem, és le fogsz tudni fogyni, csak bele kell vágni.

Lehetne különben azt mondani, hogy fogadd el magad ilyennek stb., de 130 kiló az már tényleg túl van azon a határon, ami elfogadható, és az egészségednek is nagyon rosszat tesz ez a túlsúly. Tehát a fiúk miatt, a barátnőid miatt meg saját magad miatt is az lesz a legjobb, ha belevágsz egy nagy fogyási projektbe. Lehetőleg még ma, de a legjobb hír az lenne, ha a kérdés feladása óta már bele is vágtál volna.:)

(#21-es vagyok)

Azt írtam, hogy fogadd el magad, de szeretném tisztázni, hogy ezt nem úgy értem, hogy nem akarj változni.

Fogadd el magad (és ne azonosítsd magadat egy 130 kg ilyen-olyan anyaghoz. Másfelől fogadd el a 130 kg-ot - MINT KIHÍVÁST!