A depressziós embereknek szokott lenni jókedvük vagy mindig lehangoltak?

szokott, csak nem túl sokszor

Ha mániás depressziós, akkor nagyon is. A mániás szakaszban végletesen jó kedvük van.

Én amikor az voltam többnyire rossz kedvű voltam. Volt, hogy jól éreztem magam, vidám voltam azt hittem vége annak a keserű és szürke időnek, aztán szinte egy szempillantás alatt sírhatnékom támadt, és folytatódott minden.

Én eléggé depressziós vagyok, viszont nagyon sokszor nevetek, sokszor kicsit hisztérikusan. Lehet, hogy ez az, amit az előbb leírt valaki, hogy ez már mániákus depresszió...vagy hogy volt. Szóval nagyon fontos, hogy tudjuk, mi a különbség a boldogság és a vidámság között. A boldog embernek az egész alaphangulata vidám ,kiegyensúlyozott, aki pedig csak vidám, az lehet akár egy-két percig is...Nekem például elég változó a hangulatom, sokszor teljesen ok nélkül lesz valamilyen hangulatom. Vagy röhögök mindenen, vagy mély letargiába esek. De ezt többnyire nem látják rajtam, vagy pontosan az ellenkezőjét. Mert volt már olyan, hogy amikor éppen nagyon szomorú voltam, megkérdezték, mitől van jó kedvem...és fordítva. Hát, mondhatnánk, hogy megőrültem...

Én épp a hétfőn a pszihológusnál döbbentem rá, hogy valószínűleg depressziós vagyok. Általában jókedvű vagyok, vagy legalábbis annak látszom, nagyszájú, mosolygós csaj vagyok. Ugyanakkor nem tudok örülni semminek. A jó dolgokat vagy észre se veszem, vagy ha mégis észreveszem, akkor kételkedem bennük. Nem tudok sem kimutatni, sem átélni pozitív érzelmeket.