Az, hogy igazán miben hiszük, vagy sem, mennyire befolyásolható?

Az, hogy adott ember miben hisz, elsősorban a neveltetéstől függ. Azok az alapok és később a legtöbben arra építenek. Egy gyerekben még nem tudatosul, hogy neki teljesítenie kell majd, hogy döntenie kell majd, hogy önállónak kell lennie majd, ezért az ő gondolkozásától független személyek nevelik és vésik bele az alapokat. Ezek az alapok erősen berögzülnek minden gyerekbe és kamasz- , illetve felnőttkorban ez előny lehet vagy éppen hátrány, attól függően, hogy milyenek azok az alapok.

Tévhit, miszerint egy bizonyos embernek van egy bizonyos személyisége és kész, " nincs mit kezdeni vele ". A valóság az, hogy nagyon sok tulajdonság a neveltetésre vezethető vissza, az alapokra. A félénkség, a meggondolatlanság, az ingerlékenység, stb. - ezek a legtöbbször mind a neveltetésből erednek.

Nem a külső események azok amik meghatároznak minket, hanem a mi személyes viszonyulásunk és reakciónk ezekhez az eseményekhez.

Egy X- nek megtetszik egy lány, de a lány észre sem veszi őt. X elkeseredetten hazaballag.

Egy Y- nak is megtetszik ugyanaz a lány, de a lány őt sem veszi észre. Y kamaszos ambicióval udvarolni kezd és végülis megszerzi a lányt.

> X évek múlva egy félénk felnőtt lesz a saját viselkedése miatt.

> Y évek múlva egy merész felnőtt lesz, ugyancsak a saját viselkedése miatt.

A " kapcsoló ", amiről te beszélsz, nem mindenki számára elérhető és főleg nem bármikor. Amint a fenti példában látod, X- nek át sem ment az eszén a " kapcsoló ", Y- nak pedig nem volt szüksége rá, mivel ő magától értetődően választotta azt, hogy hisz önmagában. Na ezt jelentik az alapok. Mert elsősorban minden személyt az alapok határoznak meg és az a " kapcsoló ", amiről te beszélsz, mindenkiben működik, csakhogy ezt is az alapok határozzák meg és a " kapcsoló " úgy van kapcsolva, ahogyan azt még a nevelés idején " programozták " be.

És most akkor összegezve válaszolva az utolsó kérdésedre: aki keresi a szabad akaratát, annak van is képessége ahoz, hogy kifejlessze azt és aki kifejleszti a szabad akaratát az megtudja határozni azt is, hogy miben hisz és hogy mennyire hisz önmagában is. Az előbbi részt viszont azért írtam, mert fontos tudni azt, hogy az alapok azok amik ELSŐDLEGESEN határoznak meg mindenkit és ezen lehet változtatni, viszont nem kell fennakadni azon, hogy ez a változás nem lesz könnyű. És azért nem, mert az alapok erősen bevannak rögzülve mindenkibe és elnyomják azt, ami ellenkezik velük. Márpedig az önbizalom és a félénkség nem fér meg egymás mellett. Valamelyiknek győznie kell és valamelyiket lekell rombolni. És nagyon sokszor ahoz, hogy építeni tudjál valami újat, előszőr lekell rombolnod valami régit. És ez a megoldás a kérdésedre.

Egy ídős férfinek van két tigrise, akik folyamatosan küzdenek egymással. Az unokája megkérdezi az ídős embertől:

- Nagyapa, a két tigris közül melyik szokott győzni amikor küzdenek egymással ?

- Hát nyilvánvalóan az, amelyiket jobban táplálom.

Olyan dolgokban hinni, amelyek nem eldönthetők racionális úton – pl. hinni Istenben – nem elhatározás, hanem állapot kérdése, amely sokkal nehezebb kérdés.

De a te példád nem ilyen. A sikeresség pont az a dolog, ami túl általános. A sikeresség azt jelenti, hogy az ember képes elérni a céljait, valami olyanban ér el eredményt, amit mások elismernek. Ilyen esetben nem a sikerességben kell hinni, hanem egy adott célban és annak elérhetőségében.

Pl. ha sikeres sakkozó akarsz lenni, akkor nem a sikerességben, hanem a sakkban kell hinned.

Ez pusztán objektív helyzetelemzés és önismeret kérdése.

Tisztáznod kell, hogy lehetséges-e az adott célt elérni. Pl. sakkozás esetén tisztában kell lenned, hogy megvan-e hozzá a szükséges mentális képességed. (Ugye ehhez nem kell zseninek lenni, de jó, ha átlag feletti IQ-val rendelkezel.)

Tisztáznod kell magaddal, hogy valóban el akarod-e érni az adott célt. Nincs-e más olyan elérendő cél, ami fontosabb a számodra, és ami megakadályozná, hogy tanulj sakkozni. Tisztáznod kell, hogy jó cél-e, amit kitűztél.

Látnod kell, hogy merre megy az út. Tudnod kell részcélokra, majd lépésekre bontanod az odavezető utat. Nem lehet nekifutásból megmászni a Himaláját. Sakkozás esetén részcél, hogy megnyerj egy helyi versenyt, vagy legyőzzd a legjobban sakkozó barátodat. A lépések meg: Sakkal foglalkozó könyvek beszerzése, sakkszakkörbe történő beiratkozás.

Meg kell magadtól kérdezned, hogy egy-egy részcél önmagában értelmes-e. Pl. örülnél-e annak az eredménynek, hogy legyőzöd a legjobban sakkozó barátodat, még akkor is, ha soha nem leszel sakkbajnok? Ha nem, akkor valószínű maga a cél sem megfelelő a számodra, mert nem sakkozni akarsz tudni, hanem valami egészen mást akarsz. Ha a részcél önmagában értelmes a számodra, akkor kövess el mindent, hogy a részcélt elérd, és amíg el nem éred, ne is akarj a továbbiakkal foglalkozni túlságosan.

Látnod kell, hogy milyen nehézségek, akadályok, lemondások jönnek majd veled szembe. Pl. rá kell áldoznod naponta legalább egy órát. Lehet, hogy emiatt le kell mondanod valamiről. Ez sok időt igényel, sok energiát. Jól el kell tudnod képzelni, hogy pl. fél év után is – mikor a kezdeti lelkesedés, lendület alább hagy – hajlandó vagy-e lemondani mondjuk egy TV műsorról a sakkozás érdekében.

Ha mindezt átgondolod, akkor két eset van:

- Vagy meggyőződöl arról, hogy a cél elérhető, a megvalósítása lehetséges, hogy tudod milyen lépéseket kell tenned és milyen akadályokkal kell szembenézned. Ha így nézel rá, tudni fogsz elindulni az általad választott úton.

- Vagy meggyőződöl arról, hogy a cél irreális, vagy nem is igazán a tied, csak azt hitted róla. Ezesetben meggyőződöl arról, hogy a célt nem akarod elérni.

Persze a tervek, álmok, gondolatok, a sok-sok helyzetelemzés tökéletesen felesleges időpazarlás, ha nem kezded el megjárni azt az utat.