Meg szeretnék változni. Hogy csináljam?

ez akaraterő kérdése, tűzz ki egy célt amit el akarsz érni. és fontos hogy legyen motivációd, pont a holt pontokon(amikor abba akarod hagyni a könyvet a felénél és újabba akarsz belekezdeni)

az más kérdés, hogy mi ez a sok hülyeség? blog meg napló, talán még ez el is megy

de ez a japán meg az anime.... japánul megtanulni nem olyan mint angolul, az van vagy 5-10 év normálisan

fogyókúra az jó az nyomni kell ha túlsúlyos vagy, de olvass utána

Valószínű, hogy az a bajod, hogy igazából nincs valódi célod, ezért megpróbálsz magadnak kreálni ilyen-olyan célokat, amelyek nem annyira szükségszerűek, így persze, hogy feladod őket, hiszen igazából nem is akarod őket elérni.

Pl. a japán nyelv kicsit túl nagy falat. Másrészt valahol belül tudod, hogy nem igazán fogod tudni használni. Az anime meg egy műfaj, egy művészeti forma. Megint csak nem egy nemes, számodra vagy a társadalom számára hasznos cél. Írod válaszul, hogy sorozatok. A sorozatok sem cél, csak más megelégszik vele, benned meg valószínű pislákol valami, ami értelmesebb célt keres, csak még nem tud róla.

Keress olyan célt, ami kicsit túlmutat azon, hogy a felesleges szabadidő eltöltése. Ami sokkal inkább emberhez méltó, számodra vagy a társadalom számára hasznos célt szolgál. Most nem kell hű, de nagy dolgokra gondolni. Én pl. néptáncos voltam. Ez nem arról szólt, hogy kitöltsem a szabadidőmet, hanem hogy megismerjek valamit, minél jobban elsajátítsam, és megmutassam, továbbadjam másnak. Én rengeteget tanultam belőle és sok embernek adtam át belőle valamit.

Az akaraterő ugyanúgy fejleszthető, mint bármi más. Azaz leginkább apró lépésekben lehet vele haladni. Nem lehet 0 felkészüléssel lefutni a maratont. Pl. könyvben keress olyan könyvet, ami annyira felkelti a kíváncsiságod, hogy alig várod, hogy mi lesz a vége. Esetleg keress novelláskötetet, mert egy-egy novella végéig még az ember képes elverekedni magát. Ha félig kiolvasva a kötetet félreteszed, akkor is bármikor elő lehet venni újra, akár évek múltán is.

Másrészt amit elkezdesz csinálni, annak teremts helyet az életedben, időrendedben. Egyrészt ehhez nem árt, ha amúgy van időrend az életedben. De ha képlékenyek is a napjaid, vannak nevezetes pontok benne. Pl. ha a naplóírásnál elhatároztad volna, hogy mindig akkor írsz naplót, mikor hazaérsz a suliból és ragaszkodtál volna ehhez az időponthoz, akkor nem maradt volna el. Persze előbb el kell dönteni, hogy a napló most tényleg olyan fontos cél-e, hogy napi fél órát pazarolj rá?

Mit csinálnál, ha nyernél a lottón? Mondjuk kibuliztad magad, a Földet is körbeutaztad már nyolcszor, tehát az is kezd unalmas lenni. Mi lenne az, amit valóban csinálni akarnál, amit nem pénzért, nem muszájból, hanem belső indíttatásból csinálnál, amiért hajlandó lennél küzdeni, a nagyobb problémákra, akadályokra is kihívásként tekintenél? Mi az, ami benne van, ami értékesebb, mint a többi emberben? Miben van igazán jó? Mi az, ami igazán érdekel, ami piszkálja a csőröd, ami újra és újra az eszedbe jut és nem hagy nyugodni?

Hogy akarsz visszanézni mondjuk 60 év múlva az életedre? Milyen embert szeretnél látni? Mit kelljen, hogy elérjen ez az ember – aki te vagy –, hogy azt mond, „jó életet éltem”?

Ohh, annyi kreatív hobbi van. Tanulj meg szőni, fonni. Milliónyi formája van ezeknek, kreatív is, nagyon „matematikai” is, ha már építészmérnök akarsz lenni. Nem mellesleg pl. egy fonás nem egy nagyon sok időt igénylő valami, tehát nem valószínű, hogy félbe fogod hagyni. Az akaraterőhöz meg jól jön némi sikerélmény. De még számos kreatív hobbi van, biztos, hogy megtalálod azt, ami tetszik, ha kicsit keresgélsz. De ha tényleg mérnöki ambíciód van, akkor még a modellezés is megfontolandó.

> Gondoltam már arra is, hogy talán nem jönnek be annyira az ilyen régebben íródott könyvek, de akkor meg annyira rossznak érzem magam, mert mégiscsak alapművek valamilyen szinten, nem?

Alapmű? Ez mindig megítélés kérdése. Aki minden „alapművet” ismer, az azt jelenti, hogy nem mélyedt el igazán egyik műfajban sem, vagy túl sok szabadideje van. Pl. az Ida regényét soha nem olvastam, és egyelőre úgy látom, nem is egyhamar fogom. Sok érdekes könyv áll sorba.

Másrészt vannak olyan könyvek, témák, amik nem fiataloknak szólnak. Persze felnőttek körében számíthat alapműnek, bár azt kell mondanom, a felnőttek 90%-ának a Való Világ, meg a Csillag Születik az alapmű. Mindenesetre 17 évesen tuti nem értettem volna igazán mondjuk egy Karamazov testvéreket, vagy Szabó Lőrincet, vagy Marcus Aureliust. Nem feltétlenül kell erőltetni ezeket, még ha az irodalom oktatás ezt is teszi. Van időd még elolvasni egy csomó könyvet, olvasd azt, ami tényleg érdekel is, amit a tartalomért olvasol és nem azért, mert alapmű, vagy mert művelt akarsz lenni.

Egy 17 éves lánytól teljesen természetes, ha mondjuk szívesen olvas Jane Austent, ami ugyanúgy populáris, mint amennyire szépirodalmi. Meg úgy általában ha olyan könyveket olvas, ami az élettől sugárzik, ami vicces, szórakoztató, pörgős. Teljesen érthető, ha nem akar elolvasni egy Bűn és bűnhődést, mert nem abban a korban van.

Pl. olvass Karinthyt. Vicces, humoros, de emellett szépirodalmi is. Vagy Örkényt. Gyűrűk ura, Galaxis útikalauz stopposoknak, Coelho, Robinson Crusoe, Winnetou, stb… Rengeteg könyv van, ami szépirodalmi igényességű, de ennek ellenére szórakoztató, fiataloknak szól, érdekes, sőt akár modern is. De én még azt mondom a Harry Potter és hasonló könyvek is jók, ha olvasol, akkor már régen jó, hogy mennyire mélyedsz el az egészben, az majd alakulni fog.

> Később megváltozhat az ízlésem könyvek terén?

Természetesen igen. Pl. anno tizenévesként láttam a Star Warst, a folytatását (előzményét) meg felnőtt fejjel. De 5 évvel később egészen mást látok benne, egészen más dolgokat veszek benne észre, illetve más dolgot látok lényegtelennek. Könyvben is így van. Pl. Asimov munkásságán többször is átrágtam magam, és mindig mond valami újat, valami más perspektívából vagyok képes ránézni, amiről régebben nem. Az ember folyamatosan változik tehát az érdeklődési köre, a világképe is folyamatosan változik. Tizenévesen az ember hajlamos azt hinni, hogy az ember felnőtté válik, és onnan „készen van”, de az élet folyamatos változás, tanulás. Persze vannak, akik benne ragadnak egy hétköznapi kispolgári életben, de azért a legtöbb ember fejlődik. Egy 25 éves és egy 35 éves annyira látja máshogy a világot, mint mondjuk egy 17 éves és egy 14 éves. Hasonlóan egy 60 éves és egy 50 éves is egészen máshogy lát, mert közben fejlődik, tanul, tapasztal.