Furcsán érezzük magunkat néhányan, vagy sehogy?
Mintha már nem éreznék semmit. Nem hatnak meg a dolgok. Régebben pedig nagyon szentimentális, szinte patetikus voltam. Főleg, amikor verseket olvastam, zenét hallgattam. Nagyon mélyen érintettek a művészetek. Mostanság már, egy ideje nem izgat az egész. Az élet csak folyik mellettem. A szerelemért is, úgy érzem meghaltam volna, de egyre kevésbé érdekel. Sőt, már szinte egyáltalán nem. Pedig végül is, nem volt részem benne soha eddig. 24 évem ellenére.
Fiú vagyok amúgy
Igen, ebben abszolut van valami. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Ellenben a motiváció, becsvágy nem mindenkiben van meg a változtatásra. Nyilván valahogy szert lehet tenni ezekre az úgyn. erényekre, csak nem könnyen. Meg kell találni a módját.
Van aki megtalálja, van aki nem. Nem?
válasza:Nem, így nem pontos, hanem eképp: mindenki a maga cseresznyéjének pogácsa. ;)
Egyébként meg nekem se volt sok sikerem eddig a csajoknál (csajok-nyál...? 8-O lány-nyal :P ) (ami késik, nem múlik :) ), mégis az egyik hölgy -szerény, érzelmes, tartalmas lelkű- akkor bolondult belém, miután jól behagymáztam. :) Ez utóbbi komoly!
Persze ne evvel próbálkozz, 10-ből egyszer bejön. ;) Ráadásul nem csajozási szándékkal hagymáztam anno. :)
válasza:szerintem nem kapsz megfelelő ingereket a külvilágból
de lehet hogy jellem kérdése vagy életvitelé
velem is megesik néha hogy semmi sem mozgat meg.
talán túlságosan is felnőttem, így nem hatnak meg a versek és a bölcs gondolatok, mert tudom hogy többnyire nem igazak
átlátok már a boldogsághajkurászó, színészkedő embereken, őszinteség nincs, csak színészkedés. idővel ezért aki érzékenyebb, inkább befordul vagy megöli magát, mert senki sem törődik az illetővel. talán egy barát vagy egy párkapcsolat kellene neked, vagy egy felnőtt férfi, aki tanácsokat adhat (olyasmi mint az apa/vezető). nem tudom, de próbálj meg új embereket megismerni, hátha változik valami.
Köszönöm a választ Ghostrider3. Igen, ez abszolut igaz, hogy bizony eléggé eltávolodtam az emberektől, a külvilágtól az utóbbi néhány évben. Az is tény, hogy apám nem volt soha, illetve olyan nem, akire felnézhettem volna. Olyan bezzeg volt, aki a sárba tiport.
De nem kenyerem a panaszkodás, meg ennek már különben sincs jelentősége az életemben. Elmúlt a gyerekkor.
Nem tudom amúgy ebből a magányból van-e kiút. Nem hiszem, ami azt illeti.
Egyébként is a legtöbb ember félreért, nem tudom mit látnak bennem, de egész mást, mint amilyen valójában vagyok. Eddig ezt éreztem.
Muszájból, olykor kötelleségből persze csinálok dolgokat, beszélek is emberekkel, de már egyáltalán nem izgat, hogy mit mondanak. Nyilván egy barát, barátnő jó lenne, vagy lett volna, nem tudom.
Lord knows only.
válasza:nem fogok hazudni: nem minden magányból van kiút.
csak egyetlen lehetőséged van, megpróbálsz hozzád hasonló embereket keresni, hogy hol? ez jó kérdés, én sem tudom hová lettek az értelmes emberek, szerintem mind otthon ülnek és bámulják a plafont, vagy felakasztották magukat. aki egy kicsit is magsabb eqval rendelkezik, az már rég kivonta magát a közösségi életből, ebből adódóan nehz megtalálni az illetőket. talán próbálj magadból kiindulni. így itt érdemes keresned vagy valahol neten... próbálkozni kell. folyton.
nem tudom milyen az anyagi helyzeted, de ha dolgozni kezdesz és nem egy teljesen leszigetelt munkád lesz, akkor megint beszélned kell másokkal. tudom nem mérföldkő, csak azért mégsem a teljes magány.
hogy őszinte legyek ettől kicsit én is tartok, csak én azért, mert túl sok emberrel beszéltem már életemben.
Igen, sajnos ez nagyon bajos dolog manapság. Mintha kihaltak volna az intellektuális emberek. Egyre nehezebb olyanokkal összeismerkedni, különösen az én esetemben, nálam még ez az elvont gondolkodás introvertáltsággal párosult. Így aztán még nehezebb megy a kapcsolatteremtés. Ráadásul a napokban ismét egy nagyon kínos beszélgetésben volt részem egy rendkvívül buta, korlátolt emberrel, akinek már a hallgatása is megviselt. Nem még a böszme dumája.
A magány is egy érdekes dolog az bizonyos. Már időnként én is úgy vélem, hogy sok esetben nincs belőle kiút. Főleg aki egyéniség, mindig érzi ezt a fajta intenzív elszigeteltséget és egyedüllétet, amit olykor igen nehéz kezelni.
válasza:ha az introvertáltság befordulást is jelent, mármint szociális élet hiányát, akkor tényleg nem előnyös. rá kell jönnöd mi az oka és ezen változtatni ha társaságra vágysz
nem minden egyéniségnek, és nem csak az egyéniségnek. szerintem ehhez egy fajta eq és szociális igény szükséges. én inkább azt mondanám hogy érzés. valamit hiányolsz az életedből. és hiába vannak barátaid vagy párkapcsolatod, ez nem feltétlenül szünteti meg ezt a kellemetlen érzést. inkább egy lelki válság lehet, érzelmi elsorvadás, de tény hogy engem is nagyon le tudnak fárasztani a csökött emberek
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!