Megéri élni? Miért élünk?

2 dolog miatt éri meg

Ha sok pénzed van akkor bármit megkapsz!

Ha csoró vagy, bosszanthatod a fönököd és a kollegaidat vagy a tobbi embert!

Néha a legszebb öröm a káröröm, meg a söröm :D

De hadd kerdezzek már en is vmit, nem féltek a haláltól?

Én most 27 vagyok, de egész eddigi életemben mindennap bennem motosztált a haláltól való félelem, az aggodalom hogy egy napon minden véget ér.

Ha kiszámolok egy átlagéletkort napra órára percre, nem is jön ki olyan túl nagy szám, azért ez rémisztő számomra.

Nektek nem?

Előző:

Miért lenne félelmetes a halál? Ennél az életnél még az is jobb ha minden megszűnik és nincs tovább. Persze eddig vártam a csodára hogy történjen valami jó is velem, de eddig semmi. 25 vagyok senkim és semmim nincs (nem is volt) ami miatt megérné élni, nekem nincs mitől félnem.

Szerintem az élet igazi értelme az adrenalin, és a tulélésért való harc, az öröm az izgalmak, a kaland és a káröröm már csak hab a tortán!

Szar a világ, nyilván szar, de azért az ember még bármit megtehet a saját testével, vagy bármit gondolhat az agyával, és a lábain addig mehet hacsak nem nyomorék, ameddig akar. Ha nincs is teljes szabadság, azért valamennyi van...

Nem mindenki a civilizált világban találja meg a boldogságot, és ez nem is várható el mindenkitöl hiszen nem vagyunk egyformák ! Van élet a civilizáción kívül is!

Én 27 vagyok...

8 éve nem tudunk összeköltözni a párommal mert a drága öseim oylan iskolázatlan barmok voltak, hogy amiért dolgoztak egesz eletukben azt hagytak kicsuszni a kezuk kozul egy zabigyerek miatt.

A párommal megis tervezunk, gyereket varunk, bar nincs is hova...

Megis probalunk kuzdeni es fejlodni, az en fizetesem rámeso része ami marad belole annyira eleg, hogy a honap utolso 12 napjara mar nem jut rendes etelre, zsomleken fött tesztan és egyéb olcsóbb dolgokon élek, meg azon ami a kertben megterem.

Nem tudom a te körulmenyeid milyenek, de szerintem elmondhatjuk mindeketten hogy sokkal jobban élünk mint azok a hordák akik konzervdobozokat gyöjtogetnek hogy legyen pár forintjuk, vagy egy kokuszhéjjba köpködnek az összegyujtött magvakra hogy aztán megerjesszék és kásává törjék illetve kóláspalackból csinálnak maguknak cipőt..

Hát engem 12 évig molesztáltak amíg kicsi voltam, az anyám idegbeteg volt, apámat nem ismerem, és azóta a 12 év óta kényszerképzeteim vannak.. Paranoiás vagyok, és szocifób, nem bírok az emberekkel kommunikálni, csak rengeteget írok. 10 éves korom óta gőzerővel tarolt le újra és újra a depresszió. Fogalmam sincs ki vagyok.

Mégis. Ha úgy gondolod, több a rossz, mint a jó, kezd el számolni. Nevetnem kell, ha kimegyek a para és gyönyörű az idő. A vért, a tüzet, a könnyeket szentnek tartom - ergo., szeretek sírni.:) Nálad is volt vihar, mennydörgés, fekete égbolt, miközben igazából a nap hét ágra sütött? Rohantál már jégesőben egy barátoddal, úgy hogy nem hallottatok, és nem láttatok semmit? Én spec. egy katicában is látom az élet szépségét. És a fagyizás nálam egy külön szertartás!:D Kizárólag édestölcsérben. Az élet nem pont arról szól, hogy a dolgok kiegyenlítik egymást? Ha nem lenne rossz, mi értelme lenne a jónak?

Az én apám meg jó ember volt, csak iszonyu makacs és turelmetlen, viszont anyám egy alljas hazug sz láda tönkretette apám életét is és lassan az enyémet is...

Lényegében apám a szeme láttára ölte meg magát szépen lassana cigivel, meg amig birta addig a piávval.

Ha mérlegelnem kellene egyik sem volt jó szulö de legalább apám nem volt alljas és rosszindulatú.

Csak a k_nagy lelkiismeretfurdalás marad és a hatalmas kérdöjel hogy miért így kellett ezeknek a dolgoknak történnie és miért pont velem

Amikor kifordulnak magukböl az emberek akiket a családodnak hittél, és egyik hónapról a másikra kicsuszik a lábad alól a talaj, és senkire sem számithatsz senkiben sem bízhatsz és az egész multad ami nem volt amugy sem fényes, egy k_nagy hazugság csupán.

Ennyit az én hátteremrol, és mégis bízom a jövöben.