Miért élünk?

Lehet, hogy értelmetlennek tűnik. :)

De gondolj bele: milyen jó, amikor párod lesz. Vagy amikor felvesznek ide-oda. :)

De, valóban. Az életnek, mint különálló dolognak semmi értelme, objektívan nézve. Ha belegondolsz az élet nem más, mint hogy elkerüljük azt ami számunkra rossz, és ezzel el is megy az egész idő.

A gondolataim, filózófáim csak úgy cikáznak az agyamban és ha beszélni kell az olyan unalmasnak és lassúnak tűnik.

Az életre visszatérve, részcélokért érdemes, hogy pl te eldöntöd, hogy ezt meg ezt akarsz csinálni, majd megvalósítod, ennek persze megint semmi értelme, de mivel te akarod ezáltal értelmet nyer. :)

Tulajdonképpen semmi értelme sincs élni, hisz ugyis meghalunk, egy idö utan mar senki se fog rád emlékezni, lebomlik a tested és trágya leszel a növényeknek.

Tehát azért élünk hogy meghaljunk.

ha korrektül határozzuk meg mi az élet és mit jelent élni, akkor lehetséges, hogy ilyen kérdés fel sem merül. ha azt nevezzük életnek, ami az egyén születése és halála közti állapot, akkor nem meglepő, hogy valaki értelmetlennek látja, főleg olyan okokból, amiket felvezetsz kedves kérdező, így tényleg az, ha vége, és bármit teszünk mondhatjuk feleslegesnek is.

Viszont van egy olyan "definíciója" az életnek, hogy nem jön létre, hanem VAN...mindig...és ha valami él, jelen esetben mondjuk Te, akkor az bizony el nem veszi, csupán tapasztal némi változást(születés-halál)...Te nem születtél, te vagy...a tested születik és hal meg, de nem Te...ha pedig így szemlélünk, akkor kikövetkeztethetjük, hogy valami értelme csak van annak, hogy itt vagyunk, és születünk meghalunk...a kérdés tehát, hogy mi az. Vajon mi lehet az a dolog, amiért az emberi elme/tudat idekényszerül megszületni? Abból kiindulva, hogy mindenki a vágyait követi és hajszolja az élvezeteket(persze vannak kivételek), kideríthetjük, sanszos, hogy nem ez a valós értelme az életnek...de akkor mi? Ha ebből építünk, amiről megállapítottuk, hogy nem az az, akkor észrevesszük ezen, mármint az élveztek, vágyak hajkurászásán, hogy ez önző magatartás, hiába csempésszünk bele némi önzetlenséget a létünkbe...nagyjából mindenki saját érdeket vesz előre, és ezt a természettudomány is teljesen elfogadottnak tartja...de ha a közösségéét is, akkor is önző egy másik közösséggel szemben...

Ilyen tények mellet lehetséges, hogy a mi itteni életünk értelme az, hogy megtanuljuk gyarlóságunkból, hogy nem az a jó, és a másik felével, a feltétel nélküli, önzetlen szeretettel azonosuljunk...tulajdonképpen azért élünk, hogy tanuljunk...megtanuljuk az univerzum mentális szabályát, a valós szeretetet. :)

üdv

26/F

LastOne.Left