Mazochista hajlamú és akarat gyenge nő vagyok. Hogy változtathatnék ezen?

Nem szenvedni szeretsz, hanem a szart utálod... A béna pasi, a szar kapcsolat eredménye. Kihívás kell neked a pasiban, az életben, a hétköznapokban, akkor majd nem fogsz "beleunni"...

Nem a változástól félsz, hanem a kényelmet szereted. Akármennyire is "szar" most a pasiddal, mégsem lehet annyira szar, ha nem tetted el láb alól. :DDDD

Magadnak ne hazudj, mert akkor magadat erőszakolod meg! (ez baráti tanács, mert én is ebben a cipőben jártam!)

Amit szeretsz magadban, azt "erősítsd fel", és akkor olyan pasid lesz, aki AZT SZERETI AKI VAGY!!!!!

így viszont csak rabszolgának "látnak" a pasik... :\\

Nem gondolnám, hogy "mazochista hajlamú" Lennél. A kérdést és a kommentjeidet olvasva azon tűnődtem el, hogy vajon miért is nem szereted önmagad eléggé? Azt gondolom, van ebben bizonyos önbizalom hiány is - hiába nem látszol annak. ÉS folytatnám a konfliktus kerüléssel, ami az előbbi problémakör...

És ennek a folytatása, hogy "küldjetek el, csak nekem ne kelljen".

Ezen az oldalon is önigazolást keresel, hogy valóban mazochista vagy, stb.

Kénytelen vagyok egy klasszikust idézni(nehogy megharagudj, semmi bántót nem szeretnék írni!):

" - mindenkit a szülei csesznek el." (Dr House)

Valójában arra gondolok, hogy eddig talán senki nem úgy szeretett, ahogy kellett volna. Gyerekkortól...

Csak ismételni tudom magam: előbb magadat kellene elfogadnod/ ÉS SZERETNED, majd - miután ezt a versenyzőt lepattintottad - napozni egyedül, hangosan olvasni a Duna parton Nagy Lászlót/Fodor Ákost(és nem azzal foglalkozni, hogy ki-mit fog ehhez szólni), és ha kezd kirajzolódni, hogy szerinted mi is a SZERELEM, akkor nekiállhatsz ehhez TÁRSAT keresni - addig felesleges.

A szerelem lerombol, felépít. Kisebbre. Szebbre.

(Fodor Ákos)

én is ilyen vagyok, csak minden más téren rohadt nagy önbizalomhiánnyal. én is "kirúgattam" magam a kapcsolatból és még én bőgtem utána 2 évig. utána bárkinél bepróbálkoztam, pofáraesés lett a vége.

most már nem akarok többé kapcsolatot mert rájöttem, a magánytól kevésbé szenvedek mint 1 olyan partnertől aki folyton porig aláz.

azóta megközelíthetetlen sem vagyok. szándékosan kedves, közlékeny vagyok, szépen beetetem a csávókákat, akik persze bezsongnak hogy juj, majd lehet szex, és ennek örömére meghívnak mindenre, meg mindenhova.

én nem unatkozok, aztán ha közlik hogy lehetne komolyabb blabla - akkor jön a kinevetés részemről. ha egy rossz szavuk is van, elmesélem, kinek köszönhetik ezt. ;)

09:03!

Jó vakok a pasik, ha nem látják, hogy eteted őket. (Ami túl szép,az sose lehet igaz! :D)

"a magánytól kevésbé szenvedek mint 1 olyan partnertől aki folyton porig aláz."

Ez vagy a pasikat, vagy téged minősít, de elég rendesen!

Vagy a pasik voltak állatok, (ami elég fura, hogy kibe szerettél bele!), vagy te voltál "porig alázható"... Hagyod, hogy alázzanak? Akkor ne a pasikat hibáztasd. Csak azokat lehet tisztelni, aki kivívja magának a tiszteletet... Mindenki mással meg csak "játszunk", ahogy te is.

ui.: én ugyan ez vagyok csak a fiúk oldalán, mert a legjobb játék, a másik emberrel való játék. :D

annyira szeretem, hogy mindenkivel elhitethetek bármit, és utána sem veszik észre, hogy én vagyok a szemét. :DDDD

(jah és ha csak a sex hajtana, akkor nem "csajozni" próbálnék ;)... elég uncsi dolog folyton a lábatok közéről gondolkodni... :) )

Kíváncsi lennék, hogy milyen ember vagy! De komolyan! :D

(vajon engem is át tudsz rázni? :DDD)

@09:03

Tipikusan az olyan nők miatt rossz a női nem megítélése, mint te vagy. Remélem, hogy keresztezi az utadat majd valaki, akibe akaratod ellenére is beleszeretsz, és ő ugyanezeket a lehúzásokat meg fogja veled csinálni.

"a legjobb játék, a másik emberrel való játék"

ezt gondold át még egyszer. a legszemetebb dolog játszani valakivel, de Isten nem ver bottal... :)

Én is detto ilyen vagyok vagy voltam. Benne voltam most 2 éves rossz kapcsolatban. Nem bánt velem rosszul, nem beszélt csúnyán de fel sem töltött. Nem érdekeltem csak elvolt mellettem. Sokszor a közönyösség jobban fáj mint a harag vagy más érzelem. Ez idő alatt kb. 20x futottam neki a szakításnak. Megtettem de mindig hagytam egy kiskaput amin vagy ő vagy én visszatántorogtam, mert hiányzott. Aztán elkezdtem másfél hónapja olvasni önismereti könyveket, pozitív gondolkodást és rájöttem hogy lépnem kell. Terveztem a szakítást akkor már nagyon komolyan véglegesre. Előtte már nagyon valósághű álmaim voltak szinte minden nap Vele ahogyan vagy szakítok vagy valamilyen közönyös viszonyba láttam őt. Megtettem, igaz végig bőgtem amikor elmondtam neki hogy nem bírom ezt a szeretet nélküli kapcsolatot, de végleg lezártam. Hihetetlen megkönnyebbültem. Két éves terhet letettem. Igaz hiányzik még néha és gondolok rá, de rájöttem én fontosabb vagyok. Olvass és szeresd önmagad. Enélkül nem megy, és meglátod hogy ha kimondod hogy vége hihetetlen erőre kapsz idővel. És tényleg jobb egyedül mint egy olyat kapcsolatban ami csak elvesz tőled de nem ad semmit vissza.

Tudom nehéz mert én is évekig csináltam ezt, de semmi értelme csak húzzuk az értékes időt, mert az élet rövid, ahhoz meg pláne hogy boldogtalanok legyünk. Sok sikert!

10:57... nem hiába vagyok egyedül, és maradok is egyedül ;)

Érzem a botot, de még így is több boldogságom van az "emberi játszmákban", mint egy rakat emberben, úgy összességében. :D