Mazochista hajlamú és akarat gyenge nő vagyok. Hogy változtathatnék ezen?

Ez nagyon jó, mély önvallomás.. De komolyan! Légy büszke, hogy felismerted a problémát, a legtöbb ember nem jut el idáig.

Hogy mit kell tenni? Képzeld el, hogy épp egy olyan helyzet történik, ami általánosan zavar. Pl, mondtad, hogy féltékeny vagy. Képzeld el, hogy épp rendeznéd miatta a jelenetet (elhagyatástól való félelem miatt), egyszerűen nyomj egy más reakciót, mint szoktál. Nagy levegő, és más reakció. Kizökkent az utálatos körökből.

Amúgy hallottál már a borderline személyiségzavarról? Wikipédián van egy egész korrekt cikk róla. Nekem tesómnál diagnosztizálták, ő is ilyen, hogy állandóan szenved, feszült, emészti magát, és midig máshogy áll az emberekhez, retteg, hogy bárki elhagyja, ezért ellöki magától paradox módon, utána meg csüng rajta. Meg vannak durvább dolgai, de egy ideje nem volt pszichotikus, gondolom a te eseted nem ilyen, csak talán olvass bele, érdekes.

Az utolsó bejegyzésed (is) olyan mintha magam írtam volna. Szakíts, ha beledxglesz is és erősödj meg. ha ilyen nehéz az elválás akkor viszont csak olyan kapcsolatba menj bele mélyen, mely felemel és nem nyomorba dönt. érdekes, hogy akiről azt hiszik jégkirálynő és nincsenek érzései, az a legmélyebb érzésű nő.

Nem gondolkodtál azon, hogy a kapcsolataidban is a kihívást "keresed" tudat alatt? Ahelyett, hogy inkább csak teret engednél valakinek akivel tényleg jó?

Kedves kérdező, megértelek teljesen, hiszen én is a "szeretek szenvedni" típus voltam. Nálam is megvolt a felismerés, a bátortalanság, a mi lesz velem nélküle érzés is tetézte, de végül annyi segített, hogy egyszercsak nagyon, de nagyon betelt a pohár, és az asztalra csaptam. Kihajítottam a fickót, és belemerültem a tanulásba. Mindenről tanultam, a biológiától a történelmen át az emberi viselkedésmintákig, a pozitív gondolkodáson át, mindent. Nekem ez volt régen is a hobbim, és újra előszedtem. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy megfigyeltem az embereket, miért viselkednek úgy, ahogyan, és saját magamat is megfigyeltem. De ehhez kellett az egyedüllét.

Valószínűleg kell neked is az, hogy beteljen a pohár, és egyszer erős legyél, de úgy igazán. Magadra kell parancsolnod. Hogy ezt tudatosan meg tudod-e tenni, vagy kivársz, mint én tettem, az mindegy. Hergelheted is magad, ha megvan a belső feszültséged, könnyebben megy és nagyobb lendületet vehetsz. Az első lépés a legnehezebb, utána pedig menni fog. Én utána tartottam egy nagytakarítást, a környezetemben és lelkiekben is egyaránt, nem tartottam meg semmit, ami nem különösebb használati tárgy. Emlékeket, egyéb dolgokat kihajigáltam. Csak kacatok, hiszen mostantól új idők járnak címszóval.

És valóban, jó, ha egyedül maradsz egy kicsit ezek után. Nekem csak 5 hónap egyedüllét kellett, és arra eszméltem, hogy gyökeresen megváltozott az életem, hála annak, hogy amit elterveztem, a céljaimat, meg is valósítottam és valósítom folyamatosan. Kiírtam egy díszes lapra és az ágyam fölé tettem, hogy egy percre se felejtsem el, hogy mit is akarok igazán. (Tárgyi dolgok vannak a listán: suli, jogosítvány, ilyesmik, amik előbbre visznek.)

Sok erőt kívánok neked ahhoz, hogy merj cselekedni! Egyedül csak azon áll, hogy mennyire mélyről jön az akarás, hogy változtatni tudj.

23N