Hogyan változtathatnék ezen? Idegesít és bánt!
Édesanyám egyszerűen nem érti, hogy felnőttem, külön életet élek.
10 éves voltam, mikor váltak, apával maradtam, akivel elköltöztünk. anya látogatott havonta.
abba a városba kezdtem suliba járni, ahol régen laktunk, és mikor apuék anyagi gondba kerültek (három féltestvérem van) anyához költöztem a régi lakásba, ami tulajdonképp az enyém is(a fele a nevemen van). Még az iskolában megtaláltam életem párját. Anyu is szerette. Vizsgák után hozzánk költözött. Állandó délelőtt dolgozott. Nekem anya szerzett munkát, folyamatos műszakban, együtt jártunk dolgozni. Ezt azóta sem bánom, mert így védve volt a párom attól, hogy anyukám zaklassa.
Először a jótanácsok jöttek.
Utánna a kritikák.
Végül már semmi se volt jó, amit a párom csinált. Pedig ő vitte a háztartást, főzött-mosott-takarított-vasalt, beadta fizetése felét.
Majdnem öt év pokol lett ebből. Szerencsére csináltunk lakás-előtakarékosságit, így és kis szülői segítséggel és örökséggel tudtunk venni hitel nélkül egy saját lakást.
Mikor megkértem a barátnőm kezét, anyám csak mosolygott, hogy ez nem komoly, ez még a lakás előtt volt.
Sajnos az utolsó fél évben a menyasszonyom munkahelye becsődölt. Rá két hónapra teherbe esett.
Anyám akkor minden úton-módon rá akarta beszélni az abortuszra. Meg hogy nem ment el dolgozni. Válságban, terhesség nélkül se nagyon lehetett elhelyezkedni! Pedig ő próbált.
Akkor lett nagyon elegem, költöztünk.
Édesanyám mindenképpen tiltani akarta az esküvőt, aminek az időpontja már ki volt tűzve azelőtt, hogy terhes nem lett.
De összeházasodtunk.
Ha feljött hozzánk, akkor a köszönés után ez ment: kosz van, szag van, rendetlenség van, (válasszatok melyik szimpatikus).
A munkatáraim előtt előadja magát, nekiáll picifiacskámozni, meg hogy hozott nekem almát. indulás előtt minden nap felhív, hogy kész vagyok-e, rakjon-e el nekem szendvicset, stb. Ha kinyomom a telefont pánikolni kezd. Ha nem visszük át hozzá a gyereket, akkor rejtegetjük előle, ha átvisszük rajta akarja kiélni a barbiálmait, folyton öltöztetné, amit a kislányunk nem tolerál túl jól.
A feleségem se megy szívesen át.
Sajnálom, ha hosszú lett, csak már régóta ki akartam írni.
A kérdésem:
Mit tehetnék azért hogy az anyám ne marja állandóan a nejem?
Továbbá, hogy ne nézzen engem ellátásra szoruló tízévesnek!
válasza:tartsd magad ahhoz,amit TI ketten a pároddal döntötök. másképp nem megy. előbb-utóbb rájön h ez van.
mást nem tehetsz. nekünk 5évbe telt,2 gyerek után már elfogadták a döntéseinket. addig nálunk is ez volt-sőt!
ha nagyon gáz mond meg neki a véleményed,szépen határozottan,és egy ideig ne beszéljetek,hadd godolkodjon.
nálunk végül ez vált be 2 hónapig nem beszéltünk anyósékkal,és megvártuk h ők kezdeményezzenek. persze az se mindegy,hogyan közeledik majd.
válasza: válasza: válasza:Nagy kár, hogy így van. Pedig milyen jól jön egy nagymama a háznál néha, vagy inkább gyakran! Nem is beszélve arról, hogy a kisbabátok e ti példátokon tanulja meg, hogyan kell élni több embernek együtt. Meg hogy hogyan kell tisztelni egymást.
Ebből az következik, hogy beszéljetek SZERETETTEL! Aztán a többit meg ügyesen, szelíde próbáljátok változtatni. Lehetőleg ti menjetek a nagymamához, ne ő jöjjön hozzátok.
Lehetőleg minél kevesebbszer bízzátok rá a kislányt magában. Úgy értem, ti is legyetek jelen.
Beszéljétek meg egymásközt, hogy mit tudtok elviselni az anyuka szokásaiból. Amit lehet, azt viseljétek el jó szívvel, türelemmel.
Ha valami végképp nem tolerálható, azt (próbáljátok)kedvesen megbeszélni. Ha felkapja a vizet, akkor "anyuka, most sietnünk kell igazán, holnap eljövünk, köszönjük a sütit" és elhúztok.
Kis, szakirodalom, rövidke példa - esetek:
válasza:Nahát, egy normálisan gondolkodó férfi!!!!!!Szívesen bemutatnálak a páromnak:-)
Viccen kívül: neked őszintén el kell beszélgetned édesanyáddal.Add meg neki az esélyt, hogy másképp viselkedjen, mondd meg kerek-perec mit nem bírsz elviselni, és tök mindegy kinek van igaza, ha nem javul a viselkedése, csak kollegális viszony marad köztetek.Én nem arra fektetném a hangsúlyt, hogy a nejem védjem, hanem hogy én mit gondolok, mert anyuka úgyis bűnbakot fog keresni, mert rivalizálni akar.A legtöbb fiús anya tényleg ilyen, de tudnak változni, ha ők akarják azt.
válasza:Ugyan így mond el ahogy most leírtad nekünk,ha nem tetszik neki tartsatok pár hét szünetet.
Tiszteljen titeket annyira,mint ahogy ti tisztelitek őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!