Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mit kéne tennem? Már tényleg...

Mit kéne tennem? Már tényleg nem tudom.

Figyelt kérdés
4 éve teljesen tönkrement az életem. Már előtte is voltak hullámvölgyek, gyanús rosszullétek, de 4 éve elég mély depresszióba estem, pánikbeteg lettem, állandóan szorongok, egy halom fóbia kijött rajtam és teljesen tönkreteszik az életemet. Sokszor próbáltam már felállni ebből az egészből, néha sikerült is egy kis ideig. De mindig kezdődött újra és újra és mindig egy fokkal rosszal lett amikor újra kezdődött, és így csúsztam mélyebbre bármit csináltam. Mára már teljesen tönkrement az idegrendszerem, a legkisebb dolgon is dühkitörést kapok, tönkrement a szervezetem, lesoványodtam, az izmaim elsorvadtak, állandóan fáj mindenem, a vérnyomásom ugrál, a szívem állandóan szúr fáj, furcsán ver, enni nem tudok, mert kijön belőlem. Az orvosok azt mondják semmi bajom, a pszichológushoz járásnak pedig a világon semmi értelme nem volt. Nem tudok semmit csinálni amit szerettem, nem tudok sportolni emiatt, nem tudok olvasni mert lehetetlen odafigyelnem, tanulni nincs erőm semmit. Az alvás kész rémálom, amikor eljön az idő hogy lefekszek, már kezdek remegni, a szívem gyorsan ver,rosszul leszek. Nem tudok aludni, de állandóan fáradt vagyok, és felkelni hatalmas erőfeszítést jelent. Az emberek pedig egyszerűen ...elnyomnak maguktól, teljesen mindegy hogy milyen kedves, jóindulatú vagyok velük szemben, nem változtat a véleményükön rólam. Hiába megyek olyan közösségbe ahol elvileg hasonló gondolkozású emberek vannak mint én, számomra ott nincs hely. Itthon lenni pedig kész borzalom, gyűlölök itthon lenni, főleg az alkoholista nevelőapámnak köszönhetően. Nincs egyetlen ember se akivel ezt megoszthatnám így kiírom ide. Egyáltalán nem szokásom panaszkodni, sajnáltatni magam, mindenki úgy ismer iskolában is hogy jókedvű vagyok és állandóan nevetek...szóval nem ez a célom. De úgy érzem mostmár, hogy még szenvedni se bírok, nem tudom kiadni már magamból ezt a bennem lévő borzalmat sehogyan, hanem belülről öl meg, kezd rámenni a szívemre. Szóval az lenne a kérdésem, hogy hogyan adjam ki ezt magamból, mit tegyek hogy végre minden rendeződjön? Nem tervezem magam megölni, sem nyugtatókon élni. Elég hosszú lett az irományom... de a válaszokat előre is köszönöm!

2012. ápr. 17. 21:57
 1/9 anonim ***** válasza:

hát sajnos nem igazán tudok hozzászólni semmi konstruktívat, de ha esetleg van kedved ezekről beszélni akkor nyugodtan írhatsz, meghallgatom (bár nem igazán tudok tanácsot adni :( )

de szerintem jobban kéne próbálnod a pszichológust/átert, ez szakember függő is, hogy van e értelme. Én voltam elég soknál, és volt akivel 2 évig vesztegettük az időt, volt aki meg sokat segített + lehet nem ártana valami csoportos dolgon is gondolkodnod

2012. ápr. 17. 23:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
Velem is ez van az elmult 1-2 honaptol kezdve.(tunetek nagyon egyeznek bar szerencsere nem minden nap jönnek ki)
2012. ápr. 18. 06:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
Bár a hányás nem de a többi nagyon egyezik .
2012. ápr. 18. 06:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat.

Igazából pszichológushoz többet már nem tervezek menni, attól függetlenül hogy ez a próbálkozás eredménytelen volt, nem igazán hiszek a pszichológiában...

A csoportos dolog alatt mit értsek?


A válaszoló akinek hasonló tünetei vannak: írhatsz ha gondolod privátban pontosan mi a baj. Talán tudnék valamit segíteni mert a problémánk hasonló valamennyire.

Addig is jobbulást:)

2012. ápr. 18. 22:48
 5/9 anonim ***** válasza:
Előfordulhat olyan is,hogy gyógyszerre lenne szükséged,mert van amikor tényleg az használ csak!De persze előtte próbálj meg minden mást,a pszichoterápiát,vagy olvass pszichológiai témájú könyveket,amikben tanácsokat adnak ilyen esetekben!Lazulj,jógázz,sportolj,próbáld élvezni az életet,és barátkozz!Bár tudom,hogy ezeket leírni sokkal egyszerűbb mint megcsinálni,de ezek is segítenének az tuti!De a korodat és a nemedet meg szabad kérdezni?
2012. ápr. 20. 16:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:

1: [link]


2:

ne haragudj, a válaszom stílusa nem lesz vidám. tegnap megnéztem, ahogy egy számomra fontos ember meghal. csak úgy, hip-hop és nem tehettem semmit (ne kérdezd miért). ekkor rádöbbentem, hogy az élet milyen kegyetlen és kiszámíthatatlan. tegyük fel, hogy meghalsz és van lehetőséged végignézni az életed - mint egy kis filmet. mit látnál benne? hogy szenvedsz. TÖRJ KI! tudod, apám kétszer jött vissza a -szinte- biztos halálból. ha neki sikerült neked is.

egyszeűen sz@rj bele mindenbe, vegyél egy 180°-os fordulatot. most ez primitíven, és érzéketlenül fog hangzani: ha elvesztetted a családodat, akkor is túl kell lépned, alapítanod kell egy másikat, a TE családodat. nem tudom, de neked nincs ilyen nagy porblémád. az epilepszia meg ezek hidd el, hogy kezelhetők. csak nagyon nagyon nagy akaraterő kell hozzá.

tarts ki.

ne add fel, változz meg. mától legyen új életed.

2012. ápr. 21. 18:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:
Nem biztos,hogy ez ugy mukodik.AKAROK változni.Az s lehet,h.szakemberre van szukséged.Pszichologusok kozott is van jo...csak meg kell találni.
2012. ápr. 21. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 A kérdező kommentje:

5: Nem hiszek abban, hogy van olyan amikor csak a gyógyszer használ.(Legalábbis ilyen téren). És ezekben a pszichológus-féle okosságokban sem nagyon hiszek. Voltam már nem egy pszichológusnál. Az eredmény semmi. Igazából tudtam hogy ez lesz, de anyám erőltette egy ideig. Próbálok gyakran elmenni valahova, és ellazulni egy kicsit. Például gyakran járok a hegyekbe kikapcsolódni. Amíg ott vagyok addig jó, de egyszer haza kell menni. Régen meditáltam napi szinten, most már nem, de találtam más hasonló dolgot aminek ugyanolyan hatással bír. Az emberekkel is próbálok barátkozni, de valahogy kölcsönös legtöbbször. 16/F

6: Amit írtál az nem érzéketlen, nem kegyetlen. Igaz. Minden erőmmel azon voltam/vagyok/leszek hogy kitörjek ebből az egészből. Nem az a fajta vagyok aki fut a sarokba sírni, és vagdossa az ereit. Mindig mentem előre és harcoltam azért hogy javuljon a helyzet. És sikerült is, én erősebb lettem, megváltoztam (pozitív irányba) minden téren. De a körülmények és amik történnek azok mind rosszabbak lettek. De egyszer kitörök ebből a borzalomból tudom. Csak rajtam múlik. Viszont amikor átgondoltam hogy most hogyan tovább,rájöttem, hogy már mindent próbáltam hogy jobb legyen. Ezért írtam ki a kérdést, hátha valaki aki átélt hasonlót tud 1-2 dolgot mondani. Persze azóta átgondoltam, rájöttem még egy-két dologra. Az hogy mindenbe sz*rjak bele annak sok értelme nem lenne, de mindenre ami történt úgy kell majd tekintenem mint az elmúltra.

Részvétem a haláleset miatt. Nehéz feldolgozni, hogy egy ember akit szeretsz, egyik pillanatról a másikra meghal előtted. Borzalmas lehet nézni a szenvedést, viszont biztos vagyok benne hogy utolsó perceiben, nagyon is számított neki hogy ott vagy.

Nyugodjék békében.

2012. ápr. 21. 19:39
 9/9 anonim ***** válasza:
ha még figyeled a válaszokat, akkor én beszélgetnék veled
2012. júl. 7. 14:35
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!