Mit kéne tennem? Már tényleg nem tudom.
hát sajnos nem igazán tudok hozzászólni semmi konstruktívat, de ha esetleg van kedved ezekről beszélni akkor nyugodtan írhatsz, meghallgatom (bár nem igazán tudok tanácsot adni :( )
de szerintem jobban kéne próbálnod a pszichológust/átert, ez szakember függő is, hogy van e értelme. Én voltam elég soknál, és volt akivel 2 évig vesztegettük az időt, volt aki meg sokat segített + lehet nem ártana valami csoportos dolgon is gondolkodnod
Köszönöm szépen a válaszokat.
Igazából pszichológushoz többet már nem tervezek menni, attól függetlenül hogy ez a próbálkozás eredménytelen volt, nem igazán hiszek a pszichológiában...
A csoportos dolog alatt mit értsek?
A válaszoló akinek hasonló tünetei vannak: írhatsz ha gondolod privátban pontosan mi a baj. Talán tudnék valamit segíteni mert a problémánk hasonló valamennyire.
Addig is jobbulást:)
1: [link]
2:
ne haragudj, a válaszom stílusa nem lesz vidám. tegnap megnéztem, ahogy egy számomra fontos ember meghal. csak úgy, hip-hop és nem tehettem semmit (ne kérdezd miért). ekkor rádöbbentem, hogy az élet milyen kegyetlen és kiszámíthatatlan. tegyük fel, hogy meghalsz és van lehetőséged végignézni az életed - mint egy kis filmet. mit látnál benne? hogy szenvedsz. TÖRJ KI! tudod, apám kétszer jött vissza a -szinte- biztos halálból. ha neki sikerült neked is.
egyszeűen sz@rj bele mindenbe, vegyél egy 180°-os fordulatot. most ez primitíven, és érzéketlenül fog hangzani: ha elvesztetted a családodat, akkor is túl kell lépned, alapítanod kell egy másikat, a TE családodat. nem tudom, de neked nincs ilyen nagy porblémád. az epilepszia meg ezek hidd el, hogy kezelhetők. csak nagyon nagyon nagy akaraterő kell hozzá.
tarts ki.
ne add fel, változz meg. mától legyen új életed.
5: Nem hiszek abban, hogy van olyan amikor csak a gyógyszer használ.(Legalábbis ilyen téren). És ezekben a pszichológus-féle okosságokban sem nagyon hiszek. Voltam már nem egy pszichológusnál. Az eredmény semmi. Igazából tudtam hogy ez lesz, de anyám erőltette egy ideig. Próbálok gyakran elmenni valahova, és ellazulni egy kicsit. Például gyakran járok a hegyekbe kikapcsolódni. Amíg ott vagyok addig jó, de egyszer haza kell menni. Régen meditáltam napi szinten, most már nem, de találtam más hasonló dolgot aminek ugyanolyan hatással bír. Az emberekkel is próbálok barátkozni, de valahogy kölcsönös legtöbbször. 16/F
6: Amit írtál az nem érzéketlen, nem kegyetlen. Igaz. Minden erőmmel azon voltam/vagyok/leszek hogy kitörjek ebből az egészből. Nem az a fajta vagyok aki fut a sarokba sírni, és vagdossa az ereit. Mindig mentem előre és harcoltam azért hogy javuljon a helyzet. És sikerült is, én erősebb lettem, megváltoztam (pozitív irányba) minden téren. De a körülmények és amik történnek azok mind rosszabbak lettek. De egyszer kitörök ebből a borzalomból tudom. Csak rajtam múlik. Viszont amikor átgondoltam hogy most hogyan tovább,rájöttem, hogy már mindent próbáltam hogy jobb legyen. Ezért írtam ki a kérdést, hátha valaki aki átélt hasonlót tud 1-2 dolgot mondani. Persze azóta átgondoltam, rájöttem még egy-két dologra. Az hogy mindenbe sz*rjak bele annak sok értelme nem lenne, de mindenre ami történt úgy kell majd tekintenem mint az elmúltra.
Részvétem a haláleset miatt. Nehéz feldolgozni, hogy egy ember akit szeretsz, egyik pillanatról a másikra meghal előtted. Borzalmas lehet nézni a szenvedést, viszont biztos vagyok benne hogy utolsó perceiben, nagyon is számított neki hogy ott vagy.
Nyugodjék békében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!