Van még olyan, akinek 40 évesen sosem volt párja, és várhatóan nem is lesz?
Tudom, hogy defektes vagyok, mert nekem ez nem megy. Csak szeretném tudni, hogy egyedül vagyok-e így, vagy van még ilyen ember... :/
40n
Szerintem ez sokkal gyakoribb jelenség a társadalomban, mint gondolnánk - csak ugye nem szívesen reklámozzuk...:/
30f
Én még nem vagyok 40, de hasonló cipőben járok mint te, de nem érzem magam defektesnek. Az emberek sokfélék. Ettől nem vagy sem rosszabb, sem jobb... csak más. Nem az tesz értékessé vkit, hogy hány kapcsolata volt.
Ha változtatni akarsz, akkor tegyél meg mindent ami tőled telik, akár szakember segítségét is kérheted. De ha megfelel neked ez az állapot így, és nem szeretnél mást, akkor keress az életben számodra fontos dolgokat, sportolj, találj egy jó hobbit, bármit amitől teljesnek érzed magad, de azzal sose foglalkozz, hogy mások mit gondolnak rólad, mert csak rosszabb lesz a helyzet...
Ahogy Henry Ford is mondta: Akár elhiszed, hogy képes vagy rá, akár nem, mindenképpen igazad van...
Nekem hosszabb távon nem is volt, és szerintem soha nem is lesz senkim.:( De nekem az szar, hogy még barátaim sincsenek. Na ehhez mit szólsz?
19/L
Köszönöm a válaszaitokat.
Hogy gyakori lenne? Hát,tényleg nem nagyon hallani róla... Ma a szex-szerelem-párkapcsolat (ebben a soorendben) kultusza van,az ember teljesen a társadalom perifériáján érzi magát, ha nem tudlépést tartani.
Henry Ford: még nem hallottam,de nagyon iagaz van. Kösz.
Utolsó: 19 éves vagy, még nagyn sok minden fog fejlődni-változni...
Köszönöm a válaszaitokat.
Igaz, fele annyi sem vagyok még, mint Ön (ha tegezhetem, akkor Te) de ugyan ezt élem át. Bár nekem kicsit más a helyzetem. Sajnos egy olyan valakit szeretek már 2éve, akit nem lenne szabad. (A legjobb barátja vagyok a lánynak.) Mondanom sem kell, Ő nem érez úgy, mint én. :(
17/f
Én 32 éves vagyok, és szintén idetartozok. Nekem főleg a félénk, gátlásos és visszahúzódó természetem miatt alakult így az életem eddig. Lányokkal gyakorlatilag nem is volt lehetőségem ismerkedni; kivéve egy-két alkalmat az interneten. A zajos és nyüzsgő helyeket utálom, interneten próbálkozok már hosszú ideje. De nagy-nagy pechemre, itt meg a lányok viselkednek úgy, ahogyan finoman fogalmazva nem kellene. Pedig itt fent már úgy érzem, hogy megvan bennem a kellő bátorság, kezdeményezőkészség; tehát ez már nem rajtam múlt.
Így maradt még az a "lehetetlennek tűnő lehetőség", hogy valahol utcán, buszon, boltban odamegyek egy lányhoz. Csak hát ahhoz nem kis bátorság kellene, és bár veszítenivalóm ugyan nincsen; de egy esetleges bunkó elutasítás az nagyon rosszul esne. Egy ilyen magamfajta embernek éppen ezek a legnehezebb dolgok; odamenni másokhoz, idegenekhez, és megszólítani őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!