Miért vagyok ilyen irigy?

Lepróbálom a legrövidebben írni a történeteket:

Elkezdtem vinni suliba a verseim amit írogatok unalmamban, mondták az osztálytársaim, hogy nagyon jókat írok. Legjobb barátnőm, egyszer nem mondta, hogy tetszik neki, inkább csak olyan fura szemmekkel nézett, és látszott rajta, hogy nem tetszik neki, hogy én is valamiben jó vagyok {Ezen kívül nem értek máshoz, sem rajozolni, mindenben tiszta béna vagyok}

Aztán Ő is elkezdett írni mert zavarta gondolom, hogy neki nem mondanak semmi ilyeneket. Mikor meg neki kezdték el dícsérni, vigyorgott, igaz most furán viselkedem vele, és nem szívesen beszélek vele, de úgy érzem túl fokozom, és nagyon irigy vagyok, mert elkellene fogadnom, hogy azt is szeretik amit Ő csinál, csak kicsit úgy jött le, hogy utánam akarná csinálni, hogy ne engem 'dícsérjenek' hanem Őt.. Mert megfigyeltem, hogy idegesíti hogyha nekem mondják, hogy 'Nagyon szép' hasonlók...

Nem jogosan vagyok vele 'bunkó' mert Ő is azt csinál amit akar, és ha Ő ügyesebb mint én, akkor nekem nincs jogom besértődni, hogy viselkednétek adott szituban?

(Gyerekes igen tudom, de most ez a legkevesebb:))