Szerintetek jó dolog az önirónia vagy nem?

Vagy a Kasza nyakán lévő anyajegy ami nagyobb mint a fejem : D

Igen szerintem fontos, hogy tudjunk magunkon nevetni, és elfogadni, most gondold el, mikor engem a 150 centimmel letökmagoznak elkezdenék sírni, és nem rájuk mosolyogni, vagy nevetni :)) : D Vagy a mondás 'Kicsi a bors de erős' :)) Fontos, hogy ne sírjunk, mert nagyon hamar kikezdhetnek velünk, és könnyen céltáblává válunk 14L

Fontos dolog,és jó,ha rendelkezel a saját magadon nevetni tudás képességével.Így ugyanis nem válsz mások céltáblájává,és könnyeben kezeled,hogy Te sem vagy hibátlan,mint ahogy bárki más sem.A hibáidat elfogadni,és másoknak megmutatni,hogy igenis helyén van az önbizalmad,csakis így lehet.Persze elsősorban ezt nem másoknak kell látniuk Rajtad,magadnak kell tudnod.

Egyébként a jó humor,és az önirónia kellő alapot ad a megfelelő önbizalomhoz is.

Szerintem fontos.

A párom is ilyen:) És a kapcsolatunkat tekintve is ilyenek vagyunk, tudunk nevetni a hibáinkon:)

21-L

Bizonyos mértékig.

Az általad említett példa, hogy valaki Dumbónak hívná magát elálló fülei miatt, egy kicsit túlzás, legalábbis nekem erőltetettnek tűnik.

Nem a rosszra kell felhívni a figyelmet, hanem a jóra. Lehet, hogy nagy a füle, de mondjuk emellett csodaszép, hatalmas szemei vannak. Akkor erre fektesse a hangsúlyt, ne a hibájára. Mert szerintem ez mégiscsak az önbizalom hiánya. Gondolj bele, elébe megy annak, hogy valaki más említse meg a hibáit. Azonnal védekezik, el is poénkodja, mintha teljesen oké lenne vele (azért kevesen vágynak kimondottan nagy fülekre). Így más nem bántja vele.

Ha nem sértődik meg és nyíltan beszél róla, az korrekt, csak ritka.

Mert akit nagyon zavar valami, annak két választása van. Vagy azt mondja, hogy akkor én leszek a laza csávó, engem nem fog senki csúfolni, mert csúfolom magam helyettük; vagy őszintén elmondja, hogy "Figyelj, engem annyira zavar, hogy így nézek ki, megtennéd, hogy nem csúfolódsz ezzel, elég rosszul esik."

Utóbbira nagyon kevesen fognak hallgatni, pedig az az igazán nyílt, őszinte dolog.

A valódi önirónia a leglehető legjobb énvédő mechanizmusok egyike (humor). Magunk hibáit meglátni és azt kifigurázni nem csak mély önismeretet jelent, hanem egyfajta távolságtartást is önmagunktól és a világtól, ami a rálátás és elvontakoztatás lehetőségét adja. Ez pedig a problémák megoldásában az egyik királyi út. :)

Ezt nem szabad összekeverni azzal, amikor öniróniának képzeli egy embert azt, hogy állandóan a saját vélt vagy valós hiáibra irányítja a figyelmet, és valójában ezzel állandóan másokat sért: páytolgatást akar ("jaj nem is vagy te olyan taslafülű"), állandó figyelmet, reflektorfényt - csak ezt kicsit furcsán oldja meg. Önmarcangolással vagy látszólagos mártírkodással. Ennek semmi köze a valódi öníróniához és a lelki hatása is egészen más, mint az előzőnek.

A valódi önírónia - mint ahogyan a jó humor - soha nem sért másokat, sem magunkat, nem vesz el energiát magunktól, vagy másoktól, hanem inkább hozzáad, feltölt. Amikor a saját hibádon jókat tudsz kacagni, szívből, az felszabadít belül, görcstelenít - téged is, másokat is.

Az ellenkezője (az önostorozás, a látszólagos önironizálás, a mártírkodás stb.) pedig az ellenkező hatást éri el.