Szerintetek normális dolog, hogy a fiam az unokámmal "zsarol"?

Nem értem, mi ebben a zsarolás, a fiad egyszerüen szeretné ha többet lennél a kicsivel.

Az meg, hogy ennyire messze laktok, megindokolja, hogy mert nem tudsz gyakrabban menni. Ha szerinte túl kevés a kapcsolat, akkor ök is meg tudnak téged látogatni.

MI abban a bántás, hogy szeretne gyakoribb kapcsolatot?

De azt nem értem, hogy mit akar ez a mondat jelenteni: "Nekem is szükségem lenne rá mint gyermekemre, az nem jut eszébe? "

Nekem eszembe sem jutna, hogy szükségem van a gyerekeimre, természetesen örülök, ha találkozunk, de akkor sem vagyok bajban, ha nincsenek itt.

54/N négy felnött gyerekkel, akik máshol élnek az unokákkal együtt

Ha az a gondod, hogy a fiad nem hiv fel hosszabb ideig, akkor miért nem azt irod a kérdésedbe? Másrészt ha hiányzik a kapcsolattartás, akkor miért nem hivod te öket? Nekik valószinüleg sokkal kevesebb a szabadidejük, mint neked, mert a család, gyerek meg munka elég idöigényes, gondolom, neked meg vagy nyugdijad van, vagy esetleg dolgozol, de utána akkor telefonálsz, amikor akarsz.

Hivd fel öket gyakrabban és meg van oldva a dolog.

Azt meg, hogy mi a bajuk a barátnöddel csak úgy fogod megtudni, ha megkérdezed. Könynen lehet, hogy az egész valami félreértés, pl azt hiszik, hogy miatta nem jelentkezel gyakrabban.

Elmondom a másik oldalt is, nálunk pont fordítva van.

Apám a város másik végén lakik, autóval kb fél óra. Fél évente egyszer valami mondvacsinált üggyel idejön "megnézni az unokáját" csinál róla 100 fotót, kivakuzza a szemét am kicsinek, majd elmegy.

Ezen felül havonta ír egy e-mailt, hogy "szóljak, ha szívesen látom". Csak az a baj, hogy nekem hihetetlen megterhelő, ha idejön. Pöccre ki kell nyalni a lakást, mert ő tisztaságmániás, játékokat elpakolni, mert mindenért beszól, megjegyzi, mekkora mocsokban élünk, milyen rendetlenek vagyunk, stb. És persze meg van sértődve, hogy "azért nem jövök, mert nem hívtok".

Szóval ilyenkor menj el unokázni! Örülj, hogy szükségük van rád, hogy hiányzol nekik!