Ha két ember teljesen más világnézettel rendelkezik, hosszabb távon működhet a dolog?

Azt szokták mondani, az ellentétek vonzzák egymást, meg kiegészítik egymást.

Szerintem ez nem igaz. Hosszú távon nem lehet úgy élni, hogy nem kezdünk a másikhoz hasonulni, feladni szokásainkból, hogy a másik is találja meg a számítását.

Itt te mondasz le dolgokról, s ő nem hajlandó változni.Most, vagy képes leszel hozzá "öregedni", s esetleg pénzzel, ajándékkal kompenzálja az unalmas, savanyú lényét, s akkor vágyakozva nézed a szórakozó fiatalokat annak tudatával, hogy ők nem vehetik meg azokat a cuccokat, amiket te megkapsz, róluk nem gondoskodik egy megbízható partner, s így áltathatod még egy darabig magad, de nem leszel boldog.Vagy lelépsz. Hasonló hasonlónak örül, mondja a mondás. Csak akkor leszel boldog, ha a partnered mellett nem kell feladni énedet, vágyaidat.Nem biztos, hogy nincs olyan kötögető, bélyeget gyűjtögető,naplót, receptkönyvet írogató nő, akinek jó, hogy a párja mindig jön haza munka után, s elmolyolnak lefekvésig, de aki szereti élni az életet, ahhoz nem ilyen partner való.Így olyan vagy, mint egy vitrinbe rakott dísz.

Az azonos, vagy közel azonos értékrend, világnézet hosszabb távon nagyon fontos egy kapcsolatban, enélkül tapasztalatom szerint nem működik, illetve úgy működik csak, ha az egyik szinte teljesen feladja magát.

A férfiak 90 %-ába az van kódolva, hogy ha rengeteg pénzt keresnek, attól lesz boldog a nő, hiszen gondoskodnak róla, "eltartják". Csakhogy ez kevés kivételről eltekintve egyáltalán nem így van. A nő vágyik az udvarlásra, kényeztetésre, oda figyelésre, közös programokra, beszélgetésekre. Ettől helyére kerül a lelki világa.

Nyilván a toleranciának oda-vissza alapon kellene működni, hiszen nincs tökéletes párkapcsolat.

Ha olyan sokat keres a párod, vajon miért nem utaztok el ebből a pénzből valahová, ahol Te is felengedhetnél egy kicsit ? Attól, ha Te boldogabb, kiegyensúlyozottabb vagy, a párod is jobban fogja érezni magát, ezt kellene valahogy megbeszélni vele.

Az én párom sem fejezi ki szavakban az érzéseit, nagyon nehéz ezt tudomásul venni. Kierőszakolni nem akarom belőle, mert akkor csak rontok a helyzeten. Ez eléggé patthelyzet.

Igen, az én párom is jó ember, de egyre többször eszembe jut, hogy vajon így akarom-e leélni az életem ? Némán, állandóan alkalmazkodva, otthon ülve.

Én úgy gondolom, hogy nem.

A baba dologba nem akartam beleszólni, de egy bizonytalan kapcsolatra nem szabad gyermeket vállalni.A pici csak szilárd kapcsolatba szülessen. Még stabil párkapcsolatot is kikezd, hogy a nő egész nap "áldozatnak" érzi magát, hisz büfiztetés, pelenkázás, altatás, fertőtlenítés... a párja meg világot lát. Hát még ha épp ez a bánatod, hogy nem élsz.

Más a helyzet, hogy csak 28 éves a partnered:) Mert egy 40 felé közelgő bölccsé válik, rájön, hogy az otthon melege mindennél többet ér. De ő még csak 28? S már is öreguras szokásai vannak? Olyan kis papucsférj? Nem tréfálkozom, mert nekem bejön az ilyen típus. Sokkal jobban, mint az, akit lesni kell, hogy mikor jön már, hol kujtorog:)) Azért jutalomfalatként könyörögd ki, hogy menjetek el rendszeresen szórakozni, sétálni, barátkozni. Talán ráérez az ízére, hogy ez nem felesleges nyűg, hanem feltöltődés is.

Nem működhet hosszabb távon, DE te mérlegelheted, hogy neked mi mit ér meg. Az úgy nem fog működni, hogy te állandóan dohogsz, kimondva vagy kimondatlanul folyton elégedetlenkedsz, mert a másik fél ezt meg fogja unni, és besokall, vagy ha netán nem, akkor benned fog odáig felhalmozódni a feszültség, hogy te sokallsz be. Ez csak úgy fog menni, ha elfogadod, hogy a partnered ilyen, és inkább arra helyezed a hangsúlyt, hogy egyébként meg jó vele és mellette lenni, és nem olyan nagy baj, ha pár dolgod máshogy csinál vagy máshogy fog fel.

A köztetek levő különbség nem feltétlenül a gyerekességből fakad, hanem az eltérő alapkarakterből, de nálad ezzel együtt én is látok egy kis gyerekes naivitást. Tudod te, milyen iszonyatos nehéz megélni a mai világban akár csak úgy is, hogy a számlákat ki tudjuk fizetni? Ha valakinek van egy jól fizető állása, azzal szemben tényleg nem alternatíva az, hogy ugyan ne csináld, legyél itthon többet. Ezt egy komolyan gondolkodó ember ma Magyarországon sajnos nem mérlegelheti.

Kérdező, az ellentétek vonzzák egymást -ez egy természeti törvény (nem "kamu"... +/- , yin/yang) És az, hogy az érzéseiről nem beszél - te meg igen - életmentően ilyen ellentétpár, mindkettőtöknek. Hogy a munka az első -az életkori sajátosság - enyhülni fog. Ezt nézzétek meg, nagyon jó (a közönség is zseniális reakciókat ad - látszik, sok pindenben találó)

a ffi agy, a női agy

http://www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM

Ha ezt így teljes mértékben el tudod/tudjátok fogadni, akkor működhet. Ha azt érzed így is tudnál boldog lenni, akkor minden rendben.

Egyet ne felejts el! Így kell vele boldognak lenni, soha nem szabad arra gondolni, várni, hogy majd ilyen meg olyan lesz. Ilyen, amilyen most ebben a pillanatban. Így képzeled el az életed? Boldog tudsz így lenni?

Ha igen, akkor nincs kérdés.

Amúgy az szerintem nem indok, hogy korkülönbség, mert esetetekben nincs erről szó. Ennyi év kell, hogy legyen a férfi javára. Köztünk 7 év van, és néha bölcsebb vagyok a Páromnál. De valamiben Ő jártasabb. Ez inkább személyiség függő.

Remélem sikerül megtalálnod az utad vele, vagy nélküle, csak légy boldog, mert egy Életed van!

Minden jót!

23N