Mi a véleményetek ilyen emberrol?

Azért, mert valaki más, még nem feltétlenül rossz. Van egy osztálytársam, aki nagyon magának való, és beszélni sem beszél sokat, csak ha nagyon nyaggatják. Mégis számomra nem is olyan régen derült ki, hogy mennyire érdekes ember. Csak egyszerűen nem olyan nyitott (mint mondjuk én), és nem osztja meg másokkal (vagy csak tényleg egy- két emberrel) az aktuális gondjait, örömeit. De ez nem jelenti azt, hogy kevesebb lenne akárkinél.

Én is ilyen vagyok vagyis főleg voltam tiniként, mert később jobban meg tudtam már nyílni. Aki nem ismert, azt hitte, hogy mogorva vagyok, akik meg megismertek, mondták, hogy ők még életükben ilyen jó humorú emberrel nem találkoztak. Kár bezárva tartanunk, amink van, ha másokkal megoszthatnánk, de nem egyszerű változni.

Az a véleményem, hogy az ilyen emberek, nagy valószínűséggel, csalódott, lelkileg sérült emberek. Azt próbálják elhitetni másokkal, hogy ők direkt így alakítják a sorsukat.Pedig a valóság az, hogy kudarcot, kudarcra halmoznak. Önértékelés helyett, másokat tartanak, gonosznak, butának, és elviselhetetlennek. Nem ő rekeszt ki másokat az életéből, hanem őt rekesztik ki. Nagy valószínűséggel azért, mert irigyek, sértettek, és igazából jellemtelenek. Csak remélni tudom, hogy nem vagy ilyen ember. Ha nem lennél kíváncsi mások véleményére, akkor nem írtál volna kérdést sem. Azt írod hiszel, miben?

Képzeld el, hogy jó iskolába járok,a mit kitűzök mind megvalósul, barátom is, tanulás nélkül négyes áltag, nem iszok, nem cigizek, nem rúgtam be soha, nem is vágyon rá, nem strigulázom a partnereket, nem bulizok agyba főbe. Nem irigylem azokat az embereket akik utálnak engem, mert mindről kiderül hogy ők voltak depressziósak, nekik kellet már 15 évesen a 20 éves párjuknak könyörögni hogy többet nem csalják meg, őket használja ki az összes fiú, mert lehet őket fogdosni, de ha nincsenek ott akkor megy a szídás, nem én viselkedek úgy mint egy óvodás: fúj itt jön xy, leprás, ne érj hozzá (és ez szó szerint). A legtöbb ember akaratlanul megbízik bennem, olyanok árulják el a titkaikat akik nem is ismernek, szépnek tartanak mindenhol, kivéve az iskolában a otársaim, ha valamit meg akarok csinálni, abban sikeres vagyok. És mégis olyan vagyok mint a kérdező. Biztos, hogy én vagyok a szánalmas? Már csak azért is utálnak, mert nem reagálok a gyerekes pattogásukra... :)

Előző vagyok. Van különbség ugyan. Nekem nem elérhetetlen célom van, pusztán csak olyan a hobbim amihez a legtöbb ember nem ért, és elég ritka. Az embereket el tudom engedni, vagyis inkább nem nagyon ragaszkodok hozzájuk, halálközeli élményeim sincsenek. Beszélni akárkivel tudok, mert egyszerűen úgy érzem hogy mi van akkor ha metud rólam valamit? Mi lesz akkor ha megtud rólam olyat ami "titok"? Semmi... Azért semmi, mert ugye nem kötődök az emberekhez, így nem is nagyon érdekelnek. Ezért nem nagyon szoktam titkolózni. De nem is nagyon beszélek egyébként.

Attól, hogy mások furcsának tartják, még joga van a saját véleményéhez, gondolkodásához. Én abban sem vagyok biztos, hogy valószínűbb az, amit több ember gondol.

Re.06-05 13:21 vagyok. Úgy érzem, hogy egy kicsit félreérthető voltam. Én nem a kérdezőt akartam megítélni, csak és kizárólag, a kérdésére válaszoltam. És azt is csak valószínűsítettem. Természetesen egy csapat idióta közül a normális lóg ki. És az is nyilvánvaló, hogy nem is akar oda tartozni. A kérdés feltevője viszont nem egy csoportról, hanem az emberekről írta ,hogy nem értik meg őt. Ezt én inkább tartom, fiatalkori túlreagálásnak mint valós problémának. Ezért is írtam, hogy remélem, nem ilyen ember. Elnézést kérek, hogy félreérthető voltam.

Érdekes ember, de szemellenzős, ami nekem ellenszenves tulajdonság.