Kérem, segítsen valaki! Mi történik velem?

Úgy érzem, hogy rossz korba születtem. Nekem nem ez a kor az "otthonom", hanem körülbelül az 1100-as évek.

Valahogy,(például) ha egy régi építmény mellett haladok el, elfog egy sírógörcs-szerű érzés, mely kissé pánikkal keveredik, de ugyanakkor, társul hozzá egy felemelő, magasztos "érzésáradat" is. Vagy, ha látok egy történelmi filmet, mely az 1100-as évek Európájával kapcsolatos, szintén elfog ez az érzés. Viszont, gyakran ezek sem kellenek ahhoz, hogy átéljem ezeket a dolgokat..., néha elég csak egy kósza gondolat, és kezdődik... szinte kettégörnyedve a sírástól, kezemet imádkozva tartva nézek az ég felé, közben a lelkem majd kiugrik a testemből, hogy visszaszálljon HAZA... :_( Eszembe jutnak közben az akkor élt emberek, akik szellemei szinte ott lebegnek körülöttem, és a "Régi korok hívó szellemét" küldik felém,... szinte átjárnak... Néha bevillannak gondolatok az általuk alkotott, ma is létező tárgyakról (katedrálisokról főleg), melyek még fokozzák az érzelmeket... Olyan érzelemáradat uralkodik el rajtam, hogy majd' szétrobbanok... Meg, ha sétálok valahol, gyakran átvesz egy olyan érzés, mintha én egy középkori ember lennék, aki "sugárzó" jellemével, kissé hosszú hajával, büszkén megy egy (pl.) vár felé...

Gyakran, ha hallok egy olyan zenét, melyben régi idők hangszerei vannak (főleg fúvósok, fafúvósok, vagy orgona), akkor elönt megint az a különös "érzelemkitörés".

Nagyon érdekel viszont a kelta kultúra is a kereszténységen kívül.

Egyébként, alapjába véve is nagyon érzelmes típus vagyok, mindenbe szinte beleélem magam (de főleg zenékbe), és valahogy zavaróan hatnak a modern kor dolgai (itt gondolok a modern zenére, öltözködésre, tárgyakra, városokra, "fiatalos" jellemre... bár például azért szívesen használom a netet, és ugye zenét is nagy kedvvel hallgatok /főleg Eluveitie, Ludovico Einaudi vagy Trevor Morris/......)

Főként a "megértés" miatt kérek segítséget, mert rám ez az "egész" nem csak negatívan (sőt...) hat.

18(lassan 19)/F