Mit tegyek? Miért csinálja? 17/F

Szoval az a helyzet, hogy van rengeteg haverom, de úgy igazi barátaim nincsenek, akikben megbízhatok, és akikre lehet számítani. A rengeteg haver meg semmit sem ér, mert nagyon sokszor van rossz kedvem, szinte mindig, az már jó dolog, ha csak egy kicsit van rossz, és ha ez van általában magamba zárom. Jó kedvem csakis akkor szokott lenni, ha esélyét látom annak, hogy van/lesz egy igaz barátom. Talán ez kicsit zavaros lehet így leírva, de meg lehet talán érteni.

Van egy "barátom" (szintén fiú, velem egyidős) akit csak netről ismerek, de mivel nincsenek haverjai szinte mindig otthon van, és ráér beszélgetni. Ő aza akivel a legszívesebben beszélgetek, mert mindig meghallgatja a problémáimat, és ilyenkor érzem, hogy valaki legalább törődik velem. A lényeg, hogy itt lakik fél órára innen, és én a haverokkal sokszor járok arra (kb hetente), és mégsem találkozunk soha. Próbálom mindig elhívni, de sosem akar jönni, azzal a kifogással, hogy ő nem szeret elmenni sehova, amit legjobban szeret csinálni az az otthon ülés, de emellet, hogy nem is akar haverokat, meg eljárni velük, az viszont bántja, hogy a sulijában az osztálya kb lesz@rja. Itt lennék én, akit elméletileg bír, és nagyonjó barátja vagyok, és énis szeretnék barátkozni vele, de akkor mégis miért nem? Lehet, hogy igazat mond, hogy nem szeret eljárni? Létezik olyan ember aki boldog tud lenni otthon ülve szabadidejében, egyedül?

Egyszóval szeretném, ha tényleg igazi barátom lenne, és bánt, hogy sosem jön sehova se velem meg a haverokkal, se csak velem, se sehogy...